Caligula, az őrült császár

Kr. u. 12. augusztus 31-én látta meg a napvilágot a tehetséges római hadvezér, Germanicus és Agrippina gyermekeként Caius Caesar, ismertebb nevén Caligula, ami annyit tesz, mint Csizmácska.

A ragadványnév a későbbi császár gyermekkorára vezethető vissza. Caligula rengeteg időt töltött apja, Germanicus mellett a Rajna vidéki római katonai táborban, ahol a katonák egy teljes katonai felszerelést ajándékoztak neki, melyhez egy csizma is tartozott. Ekkor ragadt rá a Caligula.

Tiberius császár utódjául Caligulát jelölte ki, aki Kr.u. 37-ben át is vette a császári hatalmat, uralkodása azonban mindössze pár évig tartott. Az új császárt kezdetben nagyon kedvelte népe, hiszen adócsökkentést hajtott végre és gladiátorjátékokat szervezett. A római szenátus is elégedett volt, úgy vélték, hogy a szenátorok a fiatal császárt könnyedén irányíthatják.

Később azonban csalódniuk kellett. Caligula uralkodásának négy évét a pazarlás, a beteges önimádat és a testvérével kötött vérfertőző házassága jellemezte.

Caligula féktelenül költekező életmódjával a Tiberius által hátrahagyott kincstárat gyorsan kimerítette. A mentálisan zavart uralkodó furcsaságok sorozatával keltett feltűnést. Beteges magatartását jól példázza, hogy a saját magáról készíttetett szobrokat felállíttatta a templomokban: különböző istenek szobrait „lefejeztette” és a saját feje mintázatát tette helyükre.

Caligula ténykedése a római császárok székében azonban nem tartott sokáig. Kr. u. 41 januárjában egy díszszemle során a testőrgárda rátámadott a császára, és egy Cassius Chaerea nevezetű tribunus megölte.