Titkok Nelson admirális cenzúrázott leveleiből

A viktoriánus korabeli történészek által kialakított „nemzeti hős” képébe nem fért bele, ezért elrejtették az utókor elől Nelson admirális azon leveleit, amelyekben emberi arca mutatkozott meg. A matrózaival és az ellenséggel szemben könyörtelennek hitt tengernagy ugyanis nemcsak egy 1797-es matrózlázadás mellett állt ki, hanem a legfőbb ellenségnek, a franciák egyik írástudójának is pártját fogta. A nemrég megtalált levelekből eddig csak sejtett titkos szeretőjére, a kultúra iránti megbecsülésére és kétes hitelű barátokra is fény derült.
Életrajzírói szerint keménykezű és ellentmodást nem tűrő egyéniség volt Nelson admirális, aki egyetlen dolgonak szentelte életét: a tengeri hadviselésnek. A hét végén a nyilvánosság elé tárt magánlevelezésekből azonban egészen más kép rajzolódik ki – írja a brit Daily Telegraph.
A trafalgari csata és Nelson admirális halálának 200 éves évfordulójához kapcsolódó kutatás során ugyanis több mint ezer olyan magénlevél került elő a világ különböző pontjairól, melyek létezéséről eddig senki sem tudott.
Az angol Nemzeti Tengerészeti Múzeum által megrendelt kutatás vezetője, Colin White szerint azért csak most került elő az eddig ismert levelezések mintegy egyötödét kiadó iratmennyiség, mert a 19. századi történészek egész egyszerűen elrejtették azokat. Voltak olyan levelek, melyeket hajózási naplók indigópéldánya mögé rejtve találtak meg, másokat pedig a British Museum eldugott részlegeiben leltek fel.
Colin White szerint, aki több mint 40 ezer kilométert utazott a világban, és csaknem 30 levéltárban végzett hatalmas munkát az elmúlt évben, az „utólagos cenzúrázásnak” egyetlen oka volt: ezekben a levelekben Nelson admirális olyan tulajdonságait mutatja meg, melyek nem fértek bele a viktoriánus történészek által kialakított „nemzeti hős” képébe.
Védelmébe veszi a legfőbb ellenséget
A rettenthetetlen parancsnokról most kiderült, hogy kiállt a legfőbb ellenség, a franciák egy prominens képviselője mellett, mégpedig egyszerűen azért, mert az illető az írástudók Nelson számára igen megbecsült tagjai közé tartozott. „Az az ember, aki az emberiség számára a tudást közvetíti, nem lehet egyetlen nemzet ellensége sem, épp ellenkezőleg: minden nemzetnek védenie kell ezeket az embereket” – írta Nelson egyik levelében a francia értelmiség egy veszélybe került tagjáról.
Egy másik levélből az is kiderül, hogy Nelson nemcsak a tengerészet iránt érzett vonzalmat. 1803 július 3-án, az angol miniszterelnökhöz írt levelében arról tesz említést, hogy egy elfogott francia vitorlás fedélzetén felbecsülhetetlen értékű görög szobrokat talált, melyeket az örök enyészettől megmentve Henry Addington miniszterelnök figyelmébe ajánlva a Royal Society elnökének, Joseph Banks úrnak küld el. A kormányfőnek pedig azt javasolja, hogy kísérje figyelemmel az ókori kincsek sorsát.
Nelson admirális szeretője
A kultúra és a műkincsek iránti vonzalma azonban kiegészült még egy harmadik vonzalommal is. Ennek tárgya azoban nem volt más, mint egyik legjobb barátjának felesége. Nelson éppen a Sir William Hamiltonnal kötött barátságának köszönheti a kultúra iránti vonzalmát, de – mint azt történészek már eddig is sejtették –, nemcsak ezt.
Hamilton feleségével ugyanis titkos kapcsolatot tartott fenn, bár többször megpróbálta palástolni azt. Egy most felfedezett levelében sógornőjét, Sarah Nelsont például arra kérlelte, hogy maradjon még Emma Hamilton társaságában addig, amíg megérkezik, hogy még a látszatát is elkerüljék annak, hogy csak a hölgy miatt utazna többszáz kilométert a tengernagy.
Hogy ez utóbbi magatartás nem volt éppen példamutató az erkölcsökre olyannyira vigyázó viktoriánus életrajzírók szemében, az teljességgel érthető, mint ahogy a reakciójuk is az: a 19. századi történészek ugyanis elrejtették azokat a magénleveleket, melyekből kiderül, hogy Nelsonnak viszonya volt legjobb barátjának feleségével.
Nelson, a szépíró
Kétségkívül Nelsont legtöbben onnan ismerik, hogy Trafalgarnál az angol flotta az ő vezetésével győzte le Napóleont, ennek köszönhetően pedig megszilárdította az angolok tengeri uralmát. Arra kevesebben emlékeznek, hogy 1805 előtt is már megverte egyszer Napóleont, mégpedig akkor, amikor az Egyiptomnál akart partra szállni 1798-ban.
Colin White, Nelson admirális életének egyik legjobb ismerője szerint azonban a tengernagy még szépírói tehetséggel is meg volt áldva. „Igazából még írónak is tekinthetnénk. Rengeteg kézzel írott levelét másoltam át, és bizton állíthatom: helyesírása ugyan nem tartozott a legjobbak közé, de ezt leszámítva stílusa nagyon kifinomult volt” – nyilatkozta az Observer című brit lapnak White.