Cambridge – a világ legjobb egyetemének furcsaságai

Evans professzor múlt héten megjelent könyvében kemény szavakkal bírálja a világ egyik legjobb egyetemének vezetőit. A botrány akkor tört ki Anglia második legrégebben alapított egyetemén, amikor az egyetemi adminisztráció az előző vezető, Sir Alec Broers irányításával, majdnem gazdasági csődöt volt kénytelen bejelenteni.

Zavaros pénzügyek

Egy több mint 10 millió fontos számítógépes beszerzést követően Cambridge csak annak köszönhette fennmaradását, hogy akkora vagyona van, amekkora kevés más egyetemnek a világon. A kritikus Evans szerint azonban ez a vagyon is veszélybe kerülhetett volna, hiszen a zavaros pénzügyek, a hatalmas adósság, és a számítógépes rendszer bevezetése egy kisebb, de jól gazdálkodó egyetemet már rég maga alá temetett volna.

Sir Alec Broers Evans úgy vélte, túl gyenge kezű volt ahhoz, hogy egy olyan bonyolult és hatalmas intézményt vezessen, mint a Cambridge-i Egyetem. Vezetése alatt azonban Evans szerint nemcsak a gazdasági csőd szele érintette meg a híres intézményt.

A bizottságok és testületek, a pozíciók és hivatalok burjánzása természetes módon vezetett oda, hogy egy-egy feladatkörnek legalább három-négy felelőse volt – ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy sem. Ráadásul az amúgy is recsegő angol oktatási rendszer egyik gyöngyszemének az sem tett jót, ami a pozíciók halmozásával jár: a kicsinyes hatalmi harcok még egy olyan nemes közegből sem hiányoztak, mint az 1209-ben alapított Cambridge-i Egyetem.

Menedzser stílus, antidemokratikus eljárások

Evans könyvét az utókor egészen biztosan nem s konzisztens érvelési módja miatt fogja emlegetni. Míg ugyanis az előző kancellár szemére a túlzott határozatlanságot és gyengeséget vetette, addig a nemrég megválasztott új kancellárt túlzottan hierarchikus gondolkodásmódja miatt állítja pellengérre.

Evans a középkori univeritas-ok demokratikus hagyományaira hivatkozva kritizálja Alison Richard-ot. A „menedzsergondolkodásra” hajlamos, szigorúan hierarchikus rendszert elképzelő Richard egy hatalmas gépezetet vett át a pénzügyek terén valóban nem túl sikeres Alec Broers-től, hiszen Cambridge-ben 17 ezer diák tanul, az egyetem évi forgalma meghaladja a 450 millió fontot vagyonát pedig egyes becslések több mint 1 milliárd fontra becsülik. Ráadásul az egyetem kancellárja 8 500 fő egyetemi alkalmazott felett diszponálhat. Már ha azok éppen nem lázadnak saját intézményük ellen – írja a brit Guardian.

Oligarchák, klikkek és középkori demokrácia

Evans professzor könyvében többször is kitér az egyetemet irányító oligarchára és klikkre.

„Az egyetemet gyakorlatilag egy szűk csoport irányítja. Egymást nevezik ki a különböző ál- vagy valódi indokokkal létrehozott bizottságok és testületek élére” – írja Evans asszony. Az előző vezetés alatt ugyan az egyetemekre jellemző demokrácia – az oligarchikus beütések ellenére – még valamelyest érvényesülhetett, ám a mostani kancellár által létrehozott szervezeti rendszer ezt a kevés demokratikus maradványt is felszámolta azzal, hogy egy vállalat módjára kívánja menedzselni a kínos pénzügyi helyzetben lévő egyetemet.

„A professzionális fejvadászok soha nem tudják a kívánt szellemi és morális színvonalat teljesíteni. Így aztán tulajdonképpen az egyetemi autonómia, demokrácia, közvetlen demokrácia az egyetlen járható út továbbra is” – írja Evans.

Hogy aztán mennyiben érvényesül a demokrácia vagy éppen a vaskezű, centralizált vezetési típus, arra kevesen tudják a választ. Egy azonban mind a mai napig biztos: Evans könyve megjelent, botrányt kavart, – nem is kicsit –, a tudós hölgy azonban továbbra is a középkori teológia és eszmetörténet professzora Cambridge-ben.

Oxbridge, avagy a két leghíresebb angol egyetem rivalizálása A Cambridge-i Egyetemet 1209-ben alapították – a legenda szerint Oxfordból menekült diákok. A két híres egyetemi város azóta küzd egymással különféle módokon. Egyik legismertebb ezek közül az evezős verseny, melyet azonban csak 1829 óta tartanak meg évente. A szokásos rögbi mérkőzések mellett természetesen a tudomány és a közéleti szerepvállalás területén is komoly versenyben vannak. Míg Cambridge-ről azt mondják, hogy inkább a tudományok képviselői nevelkednek itt – a legtöbb Nobel-díjast a Cambridge-i Egyetem adta a világnak, sőt John Harvard, az egyik leghíresebb amerikai egyetem névadója is itt tanult –, addig Oxford-ból igen sok híres politikus került ki – köztük az egykori amerikai elnök, Bill Clinton is.