Hadbíráskodást vezetnek be a Ku Klux Klan ellen

Az 1929-es gazdasági világválság komoly társadalmi következményei között tartják számon az Egyesült Államokban, hogy az 1915-ben újraalapított Ku Klux Klan támogatottsága a harmincas évek elején elérte csúcspontját, majd’ négymillió tagot számlált Amerika-szerte.

Nem volt persze ez mindig így, hiszen kezdetben alig pár ezer veterán összejövetelének tartották a klánt. 1865-ben ugyanis, az amerikai polgárháború lezárultával, néhány magasrangú tiszt nem tudott belenyugodni abba, hogy a déliekre is ugyanazokat a törvényeket és szabályokat alkalmazzák, mint az északiakra.

A Tennessee állambeli Pulaski-ban ezért megalapították szervezetüket, melynek legfőbb célkitűzése nemcsak a polgárháborúban elhunyt társaik emlékeinek ápolása és özvegyeiknek támogatása volt, hanem az is, hogy az emberi jogokkal érvelő északiak ne jutassák szavazati joghoz a feketéket és a különböző faji és vallási kisebbségeket.

Rasszista politikájukkal a szegregációt próbálták elérni, eközben azonban nem riadtak vissza erőszakos, olykor pedig terrorista cselekményektől sem. A hétköznapi életre olyan veszélyessé váltak a hetvenes évekre, hogy 1871-ben be is tiltották őket. Igaz ugyan, hogy 1882-ben alkotmányellenesnek minősítették a betiltást, ám a szervezet csak az első világháború alatt kezdett el újra életre kelni.

A két háború közötti időszak viszont már egyértelműen aranykornak tekinthető, hiszen a gazdasági válság okozta elégedetlenséget meglovagolva szélsőségesen rasszista politikájukkal közel négymillió szimpatizánst tudhattak magukénak. Nemcsak a feketék, az afrikaiak, hanem a zsidók, és egészen az 1980-as évek elejéig a római katolikusok is a Ku Klux Klan tevékenységének célkeresztjében álltak.

A második világháború után több részre szakadt a szervezet, legfőbb céljaik azpnban továbbra sem változtak. Egyes becslések szerint manapság kb. 8-10 ezer ember lehet a Ku Klux Klan tagja.