Hogyan civilizáljunk bennszülötteket?

Miközben a bennszülöttek életkörülményei világszerte egyre több figyelmet kapnak a médiában, valódi eredményt csak igen kevés helyen sikerült elérni.

Az emberek ugyan tájékozottabbak a kérdésben, mint a kilencvenes évek elején, Fiona Watson a londoni Survival International emberjogi szervezet aktivistája szerint azonban „igen sokan csak felületesen és képmutatóan foglalkoznak a bennszülöttek ügyével” – írja a NationalGeographic.com.

„Ám nemcsak az emberek hozzáállásával van baj” –- véli Watson. „A kormányzatok világszerte különböző programokkal állnak elő, de végrehajtásukra már nem igazán jut energia, így azok csak papíron mutatnak szép eredményeket.”

A benszülöttek évszázadokon keresztül éltek a modern civilizációtól elszigetelve, gyakran hatalmas kiterjedésű területeken. Az Amazonas vagy a sarkkör vidéke kiválóan megfelelt vadászó-gyűjtögető életmódjuk gyakorlására, mindaddig, amíg a modernizáció és az iparosítás problémássé nem tette addigi életmódjuk fenntartását.

Probléma vagy természetes dolog?

John Scott, az ENSZ egyik állandó bizottságának tagja szerint persze már az is furcsa, hogy egyáltalán problémaként kezelik a bennszülöttek életkörülményeinek kérdését. „Jómagam Asztráliából származok, bennszülöttek leszármazottja vagyok” – mondja Scott. „Az őshonos és bennszülött emberekre a világon mindenütt úgy tekintenek mint problémák forrására, amit kezelni kell.”

A kérdést Scott szerint máshogy kellene megközelíteni. Ha ugyanis kreálunk egy problémát magunknak – mint azt a modern ember teszi -, és azt mondjuk, hogy a bennszülötteket problémának tekintjük, akkor máris azon dolgozunk, hogy ezt a problémát megoldjuk. Mindeközben az lenne a normális, ha egyszerűen elfogadnánk, hogy manapság is több mint félmilliárd ember életmódja nem egyezetethető össze a modern ipari társadalommal.

Ki alkalmazkodjon kihez?

Ezeknek az embereknek legalább tízszer olyan gyorsan kellene alkalmazkodniuk a megváltozott körülményekhez, mint az európaiaknak vagy az amerikaiaknak, akiknek legalább fél évszázad, ha nem egy egész állt rendelkezésükre, hogy hozzászokjanak a változásokhoz. Ráadásul, ha a civilizációs skálát egyáltalán lehet mérni, akkor bizonyos szempontból fejlettlenebb kultúrák hiretlen megváltoztatásáról van szó.

Emberjogi aktivisták ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy valóban érdemes nagyon óvatosan fogalmazni, ha „fejletlenebb” kultúrákról beszélünk. Sok esetben ugyanis előfordulhat, hogy a munkamegosztás vagy termelés területén fejlettebb társadalmak az orvoslás vagy az étkezés területén jóval kifinomultabb módszerekkel dolgoznak mint a modern ipari társadalmak.

„Ráadásul evidenciának vesszükk, hogy a bennszülötteknek kell valamilyen módon alkalmazkodni a modern társdalomhoz és nem fordítva. De miért ne lehetne ez éppen fordítva?” – teszi fel a kérdést Fiona Watson.

A hirtelen modernizálás hátulütői

Sokszor a hirtelen változások igen komoly károkat okoznak a bennszülött társadalmakban. Botswanaban például a kormányzat „jó szándékkal” igen sok bushmant telepített át szülőföldjük éritetlen környezetéből, és próbálta meg „civilizálni” őket.

Iskolákat és kórházakat nyitottak számukra, hogy megkönnyítsék integrációjukat. A modern életmódhoz való alkalmazkodás kényszere azonban ebben az esetben, ahogy sok más esetben is, csak újabb bajokat szült.

Ma a bushmanok java része munkanélküli, állami segélyekből él, mindez igen gyakran az alkoholizmust is maga után vonja. A HIV-vírus is sokkal gyakoribb a ki- vagy éppen a civilizációba betelepített bennszülöttek körében.

Erőszakos és „szelíd” civilizálás

Akik pedig ellenálltak, és nem voltak hajlandóak egy útépítés vagy mocsárlecsapolás miatt elhagyni eredeti lakhelyüket, azokat a botswana-i kormányzat erőszakos úton távolította el. A kínzások és zaklatások mindennaposak voltak az életmódjukhoz ragaszkodó bushmanokkal szemben – mondja Watson.

Másutt „szelídebb” eszközökkel sikerült kizökkenteni a bennszülötteket megszokott életformájukból. A Bengáli-öbölben fekvő, és Indiához tartozó Andamán-szigeteken például nemcsak az útépítések zavarják az őslakosokat. A civilizációval együtt igen sok orvvadász is megjelent a szigeten, akik a bennszülöttek számára létfontosságú vadállományt tizedelik folyamatosan.

Akárhogy is van, a helyzet sohasem teljesen reménytelen az Amnesty International munkatársai szerint. Ők még az utolsó pillanatban is arra hívják fel a figyelmet, hogy aki teheti, protestáljon az erőszakos civilizálás ellen, ha teheti még a decemberben végződő bennszülöttek évtizedének lezárása előtt.

Aki ezt nem teheti, az az emberjogi aktivisták reményei szerint nem csúszik le még semmiről, mivel több szervezet is azon van, hogy valamilyen úton-módon meghosszabbítsák vagy egy újabb évtizedre meghirdessék a bennszülöttek évtizedének programját.