A Szolidaritás születése

Az 1970-es évek második felében feszültté vált a helyzet Lengyelországban – politikai és gazdasági szempontból egyaránt. A gazdasági válság politikai szervezkedések sorozatát indította el. A kormány áremelést kívánt végrehajtani, az infláció mértéke megugrott, és a 70-es évek közepén agrárimportra kényszerült a hatalmas mezőgazdasággal bíró Lengyelország. A gazdasági krízisnek az lett a következménye, hogy a szocialista rendszer működésének tökéletességét egyre többen vonták kétségbe, illetve szükségszerűnek látták annak megreformálását.

1976 után az ellenzék különböző szervezetekbe tömörült, melyek többek között a gazdasági válság megoldását, az áremelés tervének elvetését, szólásszabadságot, az ellenzék szabad tömörülését követelték.

Ennek jegyében született meg 1980. szeptember 17-án a Szolidaritás elnevezésű független szakszervezet, melyhez több millió lengyel csatlakozott. A Szolidaritás vezetőjévé a gdanski munkást, Lech Walesat választották.

A szocialista vezetés 1981. decemberében tudott csak érdemben reagálni az ellenőrzése alól kikerült mozgalomra, amikor is hadiállapotot rendelt el. Ez annyit jelentett, hogy kijárási tilalom lépett életbe, tankok cirkáltak az utcákon, a függetlenedő médiumokat betiltották és a veszélyesnek ítélt ellenzékieket elfogták. Így került Lech Walesa is börtönbe, ahonnan 1982-ben szabadult. A szocialista rendszer azonban általános amnesztiát csak 1986-ban hirdetett.

A kezdeti nehézségek ellenére, mind a Szolidaritás, mind pedig Lech Walesa sikeres pályát futott be. A Szolidaritás, miután 1981-ben betiltották, földalatti mozgalomként tovább működött, sőt 1989 nyarán kilépve az illegalitásból, a választásokon a legtöbb szavazatot szerezte meg. Walesa pályája is felfelé ívelt, hiszen a lengyel munkásból lengyel elnök lett, de előtte még, letartóztatása és kiszabadulása után, 1983-ban „begyűjtött” egy béke Nobel-díjat is.