Kiválóan mumifikált állati tetemek Egyiptomból

Régészek egyöntetű véleménye szerint állatok milliói lehetnek eltemetve egy-egy ókori egyiptomi vallási központ közelében. A tudósok eddig abban is egyetértettek, hogy az isteneik számára áldozatként bemutatott állatok „állagmegőrzésével” nem sokat törődtek az egyiptomiak. A korábbi feltárások arra utaltak ugyanis, hogy a tetemket többnyire tömegsírba helyezték, gyors erodálódásukat pedig durva textíliával vagy csomagolóanyaggal próbálták meg valamelyest lassítani.

A Bristoli Egyetem kutatóinak legfrissebb, a Nature című tudományos hetilapban megjelent tanulmánya azonban ennek ellenkezőjéről igyekszik meggyőzni a tudós társadalmat. A régészek ugyan csak négy állat múmiáját vizsgálták meg részletesen, de a liverpool-i régészeti múzeumból kölcsönkért két sólyom, egy macska és egy ibisz alapos vizsgálatát követően a Richard Evershed vezette kutatócsoport mégis azt állítja, hogy az egyiptomiaik igen alapos munkát végeztek az állatok mumifikálásakor is.

Állatok és uralkodók azonos elbánásban részesültek?

A Kr.e 818 és 343 közötti időszakból ránk maradt állatok múmiáinak vizsgálatához egy olyan új eljárást alakalmaztak, melynek segítségével akár egytized milligramm hátramaradt anyagból pontosan meg tudják állapítani, hogy milyen összetételű mumifikáló szereket használtak Egyiptomban.

A gázkromatográfia és a spekometria módszerének segítségével a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy igen sok természetes anyagot alkalmaztak egy-egy állat bebalzsamozásakor és mumifikálásakor. Az állati zsír, olajféleségek, méhviasz, kaucsuk és a fenyőfa gyantájának maradványai arra utalnak, hogy az eleddig múzeumban őrzött állatok nem a véletlennek köszönhetik, hogy olyan jó állapotban maradtak meg.

„Állatok millióit temették el az egyiptomiak, de ma még vitatkoznak a tudósok azon, hogy vajon ugyanolyan gondossággal jártak-e el ezek mumifikálásakor, mint az emberek mumifikálásakor” – írja Evershed a tanulmányban. A régészcsoport vezetője persze óvatosan fogalmaz, amikor arra is felhívja a figyemet, hogy még igen sok állati múmia bevizsgálására van szükség ahhoz, hogy biztosat tudjunk mondani.

Mumifikálás felsőfokon

Mivel a szerves anyagok esetében igen hamar jelentkezhet állagromlás a föld felszíne alatt, ezért a múmiák készítőinek elsősorban arra kellett ügyelniük, hogy a halottak testének belsejéből minél alaposabban kivonják a vizet. Az egyiptomi forró klíma mellett ugyanis a múmiák legfőbb ellensége a föld alatti nedvesség, mely a különböző bomlási folyamatokat beindító baktériumok táptalaja.

Hogy kiszárítsák a halottak testét, az egyiptomiak sóval tömték meg azokat, majd ezt követően különféle olajokkal, méhviasszal és fenyőfagyantával balzsamozták be. A bristoli kutatók vizsgálatai arra utalnak, hogy pontosan ezeket az anyagokat találták meg az általuk vizsgált és kiváló állapotban ránk maradt négy állat tetemén is.

Mumifikált sólyom

Kétségek az elterjedtséget illetően

John Taylor, a British Museum egyiptológusa szerint ugyanakkor az állatok mumifikálásakor igen sok esetben messze nem jártak el olyan alapossággal, mint az emberek esetében. Szerinte sok állatot valóban különböző természetes „tartósítószerek” segítségével próbáltak meg konzerválni, de állatok millióiról elképzelhetetlen, hogy az uralkodóknak kijáró alapossággal küldték volna őket a túlvilágra.

„Azok az egyedek, melyeket a múzeumok megőriztek, éppen azért kerültek kiválasztásra, mert igen jó állapotban maradtak fenn. Ezek azonban nem feltétlenül reprezentálják az általános esetet” – hívja fel a figyelmet a régész.

Taylor a NationalGeographic.com-nak nyilatkozva elismerte, hogy a múmiák – legyenek azok emberi vagy állati múmiák – vizsgálata ugyancsak kiaknázatlan lehetőségeket tartogat a régészek számára. „Igen sok állati múmia “ücsörög” az egyes múzeumok gyűjteményeiben, melyeket eddig egyáltalán nem vizsgáltak”.

Ugyanakkor a bristoli kutatók megállapításait támasztja alá az a tény is, hogy az egyiptomiak igen sok állatban egyes isteneik reinkarnációját vélték felfedezni. Az Ápisz bikában Osiris inakrnációját, a sólyomban a fény istenének, Horus-nak a megtestetsülését, míg az ibiszben a bölcsesség és a tanulás istenét látták.

További titkok tudói

Hogy állatok milliói valóban különleges bánásmódban részesültek volna, az Taylor szerint ugyancsak kétséges, de egyes kiválasztott állatok esetében éppen a fent említettek miatt könnyen elképzelhető az alapos mumifikálás. Az Ápisz bika mumifikálásáról például tudjuk, hogy egy rituális eljárás keretei között végezték, amely már önmagában is komoly odafigyelést feltételez.

Richard Evershed úgy véli, hogy az állati múmiák további vizsgálata újabb érdekes megállapítások sorát vonhatja maga után. Így például a múmiák készítése során felhasznált anyagok elemzéséből arra is fény derülhet, hogy milyen kereskedelmi kapcsolatokat ápoltak a Mediterráneum lakóival az ókori egyiptomiak. A tobozok gyantájával ugyanis például a rómaiak kereskedtek a legtöbbet, így nem kizárt, hogy az egyiptomiak is tőlük vásárolták azt a Kr.e. 5. századot követően.