Lujza, Ágnes, Henrik, Magor2021. március 02., kedd
Kultúra

Kiválóan mumifikált állati tetemek Egyiptomból

National Geographic Magyarország

A Bristoli Egyetem kutatóinak új tanulmánya szerint az ókori egyiptomiak nemcsak az uralkodókat mumifikálták nagy gonddal, hanem kedvenc állataik testét is megtömték sóval, majd olajokkal, méhviasszal és gyantával balzsamozták .

Régészek egyöntetű véleménye szerint állatok milliói lehetnek eltemetve egy-egy ókori egyiptomi vallási központ közelében. A tudósok eddig abban is egyetértettek, hogy az isteneik számára áldozatként bemutatott állatok „állagmegőrzésével” nem sokat törődtek az egyiptomiak. A korábbi feltárások arra utaltak ugyanis, hogy a tetemket többnyire tömegsírba helyezték, gyors erodálódásukat pedig durva textíliával vagy csomagolóanyaggal próbálták meg valamelyest lassítani.

A Bristoli Egyetem kutatóinak legfrissebb, a Nature című tudományos hetilapban megjelent tanulmánya azonban ennek ellenkezőjéről igyekszik meggyőzni a tudós társadalmat. A régészek ugyan csak négy állat múmiáját vizsgálták meg részletesen, de a liverpool-i régészeti múzeumból kölcsönkért két sólyom, egy macska és egy ibisz alapos vizsgálatát követően a Richard Evershed vezette kutatócsoport mégis azt állítja, hogy az egyiptomiaik igen alapos munkát végeztek az állatok mumifikálásakor is.

Állatok és uralkodók azonos elbánásban részesültek?

A Kr.e 818 és 343 közötti időszakból ránk maradt állatok múmiáinak vizsgálatához egy olyan új eljárást alakalmaztak, melynek segítségével akár egytized milligramm hátramaradt anyagból pontosan meg tudják állapítani, hogy milyen összetételű mumifikáló szereket használtak Egyiptomban.

A gázkromatográfia és a spekometria módszerének segítségével a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy igen sok természetes anyagot alkalmaztak egy-egy állat bebalzsamozásakor és mumifikálásakor. Az állati zsír, olajféleségek, méhviasz, kaucsuk és a fenyőfa gyantájának maradványai arra utalnak, hogy az eleddig múzeumban őrzött állatok nem a véletlennek köszönhetik, hogy olyan jó állapotban maradtak meg.

„Állatok millióit temették el az egyiptomiak, de ma még vitatkoznak a tudósok azon, hogy vajon ugyanolyan gondossággal jártak-e el ezek mumifikálásakor, mint az emberek mumifikálásakor” – írja Evershed a tanulmányban. A régészcsoport vezetője persze óvatosan fogalmaz, amikor arra is felhívja a figyemet, hogy még igen sok állati múmia bevizsgálására van szükség ahhoz, hogy biztosat tudjunk mondani.

Mumifikálás felsőfokon

Mivel a szerves anyagok esetében igen hamar jelentkezhet állagromlás a föld felszíne alatt, ezért a múmiák készítőinek elsősorban arra kellett ügyelniük, hogy a halottak testének belsejéből minél alaposabban kivonják a vizet. Az egyiptomi forró klíma mellett ugyanis a múmiák legfőbb ellensége a föld alatti nedvesség, mely a különböző bomlási folyamatokat beindító baktériumok táptalaja.

Hogy kiszárítsák a halottak testét, az egyiptomiak sóval tömték meg azokat, majd ezt követően különféle olajokkal, méhviasszal és fenyőfagyantával balzsamozták be. A bristoli kutatók vizsgálatai arra utalnak, hogy pontosan ezeket az anyagokat találták meg az általuk vizsgált és kiváló állapotban ránk maradt négy állat tetemén is.

 Mumifikált sólyom

Mumifikált sólyom

Kétségek az elterjedtséget illetően

John Taylor, a British Museum egyiptológusa szerint ugyanakkor az állatok mumifikálásakor igen sok esetben messze nem jártak el olyan alapossággal, mint az emberek esetében. Szerinte sok állatot valóban különböző természetes „tartósítószerek” segítségével próbáltak meg konzerválni, de állatok millióiról elképzelhetetlen, hogy az uralkodóknak kijáró alapossággal küldték volna őket a túlvilágra.

„Azok az egyedek, melyeket a múzeumok megőriztek, éppen azért kerültek kiválasztásra, mert igen jó állapotban maradtak fenn. Ezek azonban nem feltétlenül reprezentálják az általános esetet” – hívja fel a figyelmet a régész.

Taylor a NationalGeographic.com-nak nyilatkozva elismerte, hogy a múmiák – legyenek azok emberi vagy állati múmiák – vizsgálata ugyancsak kiaknázatlan lehetőségeket tartogat a régészek számára. „Igen sok állati múmia “ücsörög” az egyes múzeumok gyűjteményeiben, melyeket eddig egyáltalán nem vizsgáltak”.

Ugyanakkor a bristoli kutatók megállapításait támasztja alá az a tény is, hogy az egyiptomiak igen sok állatban egyes isteneik reinkarnációját vélték felfedezni. Az Ápisz bikában Osiris inakrnációját, a sólyomban a fény istenének, Horus-nak a megtestetsülését, míg az ibiszben a bölcsesség és a tanulás istenét látták.

További titkok tudói

Hogy állatok milliói valóban különleges bánásmódban részesültek volna, az Taylor szerint ugyancsak kétséges, de egyes kiválasztott állatok esetében éppen a fent említettek miatt könnyen elképzelhető az alapos mumifikálás. Az Ápisz bika mumifikálásáról például tudjuk, hogy egy rituális eljárás keretei között végezték, amely már önmagában is komoly odafigyelést feltételez.

Richard Evershed úgy véli, hogy az állati múmiák további vizsgálata újabb érdekes megállapítások sorát vonhatja maga után. Így például a múmiák készítése során felhasznált anyagok elemzéséből arra is fény derülhet, hogy milyen kereskedelmi kapcsolatokat ápoltak a Mediterráneum lakóival az ókori egyiptomiak. A tobozok gyantájával ugyanis például a rómaiak kereskedtek a legtöbbet, így nem kizárt, hogy az egyiptomiak is tőlük vásárolták azt a Kr.e. 5. századot követően.

Hozzászólások

Több száz éve lezárt üzenetet olvastak el

Több száz éve lezárt üzenetet olvastak el

A szakértők úgy tudtak belesni a lezárt üzenetbe, hogy fel sem kellett nyitniuk azt.

Kiváló állapotú, díszített ünnepi hintóra bukkantak Pompejinél

Kiváló állapotú, díszített ünnepi hintóra bukkantak Pompejinél

A Pompeii Régészeti Park sajtóközleményében ismertette a négykerekű ünnepi hintó felfedezését, a tárgyra érintetlen állapotban bukkantak rá.

Megtalálták az egyiptomi balzsamozás ókori kézikönyvét

Megtalálták az egyiptomi balzsamozás ókori kézikönyvét

Eddig csak két olyan forrást ismertek, amelyben a folyamatot részletezték.

Szép magyar várak: Visegrád, a Dunakanyar ékköve

Szép magyar várak: Visegrád, a Dunakanyar ékköve

Visegrád neve szláv eredetű, magasan épült várost, várat, fellegvárat jelent, és Európa-szerte számos település viseli valamilyen formában e nevet.

Ismét lemerültek Lord Elgin kincses hajójához

Ismét lemerültek Lord Elgin kincses hajójához

Lord Elgin hajója, a Mentor a 19. század elején ókori görög műkincseket, a Pantheon darabjait szállította.

National Geographic 2021. februári címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket