Az irak-iráni háború

Az irak-iráni konfliktus nem előzményektől mentes ügy volt, hiszen történelmi sérelmek, tradícionális különbségek és térségbeli hatalmi rivalizálások nehezítették a két ország viszonyát. Ráadásul mindkét állam mögött egy-egy nagyhatalom vagy nagyhatalmi csoport állt. Míg Irakot elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országok látták el fegyverrel, addig Irán mögött az Egyesült Államok sorakozott fel.

1979-ben került Irak élére Szaddam Husszein, aki egy év múlva már meg is indította háborúját a párizsi száműzetéséből visszatért, Khomeini Ajatollah „iszlám köztársasága” ellen. Az iraki katonai vezetés villámháborúval számolt, mivel az Iránban éppen akkor lezajlott iszlám forradalom miatt még nem állt teljesen helyre a rend. Senki nem gondolta, hogy nyolc éves, hosszú és kemény küzdelemre kell felkészülni.

1980. szeptember 22-én az iraki szárazföldi és légi csapatok megsértették a közös határt, mitöbb benyomultak Iránba. Az irakiak elsődleges célja volt, hogy a Perzsa-öböl feletti hegemón szerepet és nem utolsó sorban a dél-iráni olajmezőket megszerezzék.

Irak azonban elszámolta magát, és a kezdeti sikerek után az iráni hadsereg (melyben a háború végére már több mint 500 ezer gyerekkatona is szolgált) visszafoglalta az irakiak által megszerzett területeket. Husszein ezért 1984-ben légiháborút indított az irániak ellen, amely során civil célpontokat is bombáztak, sőt, nem egyszer amerikából származó kémiai fegyvereket szintén bevetett a polgári lakosság ellen.

Ugyan egyik fél sem tudott igazán a másik fölé kerekedeni, mégis nyolc év kellett ahhoz, hogy a felek rászánják magukat egy fegyverszünet megkötésére. Irán és Irak 1988 augusztusában állapodott meg egymással a fegyverszünetről, melyet az ENSZ csapatok felügyeltek.