Brundibár, a terezini gettó gyerekoperája Budapesten

Brundibár – ez a különös hangzású szó a régi cseh nyelvben morgós, mogorva embert jelentett. Több mint száz éve így hívták a cseh gyerekek egyik kedvelt meséjének gonosz darazsát, aki ellopta a szorgos méhektől a mézet. Ezt a mesét idézi Hans Krása híressé vált gyermekoperája, amelynek címszereplője a morgós vándormuzsikus.

A zenemű két szegény kisgyerekről, Aninkáról és Pepicekről szól, akik tejet vennének beteg édesanyjuknak, ám pénz nélkül a tejesember szóba sem áll velük. A gyerekek elhatározzák, hogy énekléssel keresik meg a tejrevalót, de Brundibár, a kintornás konkurenciát lát bennük és elzavarja őket. A Kutya, a Macska, a Veréb és az állatsereglet segítségével, a barátság erejével végül a gyerekek éneke győz, így Aninka és Pepicek megvehetik a tejet édesanyjuknak.

Hans Krása 1899-ben született Prágában. Az ottani Német Művészeti Akadémián, majd Párizsban tanult zeneszerzést. Hazatérve dolgozott a prágai Neues Deutsches Theater számára, Dosztojevszkij novellájából írt operájáért (Verlobung im Traum) állami díjat kapott.

A város egyik legjelentősebb avantgard színházában, a D 35-ben is alkotott, amelynek dramaturgja a kor híres karikatúristája, Adolf Hoffmeister volt. Egy, az ifjúság erkölcsi nevelését segítő állami pályázatra 1938-ban együtt küldték el legfrissebb alkotásukat, a Brundibár című gyermekoperát. A német megszállás miatt a műveket nem értékelték.

Miután a II. világháborúban a németek megszállták Csehországot, Terezin (Theresienstadt) városát jelölték ki a mintegy 80 ezer lelket számláló cseh zsidóság gyűjtőtáborának, azt a várost, amelyben másfél évszázaddal korábban a Habsburg Birodalom hírhedt politikai börtöne működött. 1941 és 1945 között zsidók tízezrei érkeztek ide, eleinte csak a cseh és morva városokból és vidékről, később külföldről is.

Terezin helyzete azonban különleges volt a német haláltáborok között. A nemzetközi közvéleményt elámító német propaganda itt valósította meg a „Mustersiedlung”, a mintaváros koncepcióját. Ezért lehetett a gettónak korlátozott önkormányzata, és viszonylag gazdag kulturális élete. A németek főként zenészeket tartottak fogva Terezinben, akik akaratlanul is a német háborús propaganda céljait szolgálták művészetükkel.

A Brundibár a terezini zenei élet legsikeresebb darabja lett. A gyermekoperát az 1943. szeptember 23-i bemutatótól az 1944 szeptemberi transzportokig összesen ötvenötször adták elő, állandóan más-más szereplőkkel, mert a folyamatos auschwitzi deportálásokból nem maradtak ki a fiatal énekesek és zenészek sem. A terezini gettóban 1941-45 között ötezer gyerek raboskodott, közülük alig háromszázan élték túl a háborút.

A budapesti zárt körű díszbemutatót a Holokauszt Emlékközpont Támogatói Baráti Kör alakuló rendezvényének keretében tartják a IX. kerületi, Páva utcai intézményben. A hétfői nyilvános koncert ingyenes, lehetőség van ugyanakkor támogatói jegyek vásárlására, amelyek bevételét oktatási programok szervezésére fordítja az intézmény.

A művet mindkét estén a svájci Madchenkantorei Basel gyermekszólistái és kórusa, a svájci „Il mosaico” Ifjúsági Zenekar és a Budapesti Énekes Iskola adja elő Hermann Ostendarp vezényletével.

Az előadók a zeneművet a holokauszt során elhunyt másfél millió gyerek, valamint az Auschwitzban meggyilkolt nagykanizsai gyermekkórus tagjai és vezetőjük, a két éve elhunyt Pauk Anna énekművész emlékének ajánlják.