A wormsi konkordátum

Még a 11. században vette kezdetét az a hosszú éveken át tartó konfliktus a pápák és a német-római császárok között, mely ideiglenesen 1122-ben nyugvópontra jutott. Az alapvető kérdés az volt, hogy az egyházi tisztségekbe és birtokokba való beiktatás kinek a joga legyen: a katolikus egyházfőé avagy császáré?

Az 1050-es évek közepére a katolikus egyház egyre határozottabban lépett fel az invesztitúra gyakorlásának jogáért, azért, hogy a magasabb egyházi tisztségekbe a pápa iktathassa be a jelöltet, míg az alacsonyabb pozíciókba a püspök. Az egyház első látványos hatalmi sikere akkor következett be, amikor III. Henrik német-római császár halála után három évvel a pápát már nem a császár, hanem a bíborosok választották.

A világi hatalom számára a pápák közül VII. Gergely pápa volt az egyik legnagyobb ellenfél, aki 1075-ben kiadott dekrétumaiban nyíltan, köntörfalazás nélkül fogalmazta meg világi hatalmi igényeit. Ezekben a dekrétumokban közli többek között azt is, hogy a pápának jogában áll a császárt megfosztani hatalmától, hogy a katolikus egyház mindig is tévedhetetlen volt és az is marad, de itt található először utalás a papi nőtlenség, azaz a cölibátus bevezetésére is. IV. Hernik a Dictatus Papae-ra azzal reagált, hogy a wormsi birodalmi gyűlésen a pápát megfosztotta hatalmától, mire VII. Gergely pápa a német-római császárt átkozta ki az egyházból.

IV. Henrik ebben a helyzetben a hercegek és pápa-pártiak nyomásának hatására nem tehetett mást, megkövette VII. Gergelyt és 1077. januárjában, Canossa vára alatt kérte az exkommunikáció alóli feloldozását. A feloldozásnak azonban ára volt: három napi vezeklés a jéghidegben a canossai vár udvarán – mezítláb. Természetesen ezzel nem állt helyre egy csapásra a jó viszony sem köztük, sem pedig utódaik között.

Változásokat csak V. Henrik és II. Callixtus pápa kiegyezése hozott – igaz az is csak ideig-óráig tartott. Az 1122. szeptember 23-án megkötött wormsi konkordátum szerint az invesztitúrajog megoszlott a világi és egyházi hatalom között. A pápa iktatta be a jelölteket ezután az egyházi tisztségekbe, ugyanakkor a császár adta át a jogart.

Az invesztitúra harcok azonban ezzel a megegyezéssel sem zárultak le, a wormsi konkordátum mindössze egy rövid szünetet jeletett abban a küzdelemben, mely tetőpontját III. Sándor, majd III. Ince pápasága alatt érte el.

További évfordulók szeptember 23-án: