Patyomkin születésnapja

A későbbi III. Péter orosz cár 1745-ben vette feleségül az Anhalt-Zerbst házból származó német ajkú Sophie Auguste Friderike hercegnőt. A házastársak jellemben és intellektuálisan egyaránt igen kölönböztek egymástól, így Péter beteges közönyössége mellett, ez is közrejászott abban, hogy házasságuk rövid időn belül zátonyra futott. Katalin viszont nem bánkódott, mert a férfiúi kötelességeit mulasztó férjét bizalmasok és szeretők hadával pótolta.

III. Péter meggyilkolása után Katalin vált a hatalom egyedül birtokosává, így semmi és senki nem szabhatott többé határt akaratának, elképzeléseinek. Az orosz cárnő kegyenceinek, szeretőinek soraiban az Orlov fivérek mellett Patyomkin nevét is ott találjuk, aki hadseregreformjaival és a cárnőhöz fűződő meghitt viszonyával vált közismerté.

Az alacsony sorból származó Patyomkin a moszkvai egyetem befejezése után az orosz hadsereg tagja lett, ahol fényes karriert futott be, többek között Katalin kitüntető figyelmének köszönhetően.

Patyomkin változásokat vezetett be a katonai életben: a hadseregben alkalmaztott szigorú büntetéseken enyhített, betiltotta a testi fenyítést és létrehozta a fekete-tengeri flottát. Miután 1783-ban a hadsereg főparancsnokaként annektálta a Krím-félszigetet, Katalint egy krími utazásra csábította, mely során a dél-oroszországi „csodafalvakat” kívánta a cárnőnek bemutatni, ezeket nevezzük Patyomkin-falvaknak.

Miközben a cárnő ezeket a falvakat látogatta, addig az ottélőkről a boldogság és a jólét sugárzott, Katalin elutazása után azonban a „színjáték”összeomlott. Nyilvánvalóvá vált a szomorú orosz valóság, ami a XVIII. században is jellemezte a paraszti sorban élők helyzetét: mérhetetlen szegénység, földesúri kizsigerelés, éhínség. A csillogó látszat és lehangoló valóság éles szembenállásának eredeti szinonímájává vált azóta a Patyomkin-falu elnevezés.

Patyomkin azon ritka emberek közé tartozott, aki a cárnő rokonszenvét és támogatását élete végéig magáénak tudhatta. „Az arca zsenialitást, megbízhatóságot, bátorságot suggalt, az ajka pedig határozottságot, erőt, nyugalmat árasztott. A XVIII. század egyik legnagyobb alakja volt.” – mondta kegyencéről az uralkodónő.