Nadzsibullah, afgán államfő kivégzése

Afganisztán hol a nagyhatalmak küzdőtere, hol pedig a hatalomért folyó belviszályok színhelye volt: puccsok és súlyos polgárháborús zavargások jellemzik az ország elmúlt évtizedeit.

Zahir afgán királyt 1973-ban a Daud tábornok által irányított puccs döntötte meg. A tábornok, átvéve a hatalmat, kikiáltotta a köztársaságot. Daud erősödő diktatúráját azonban sem az országon belüli kommunista ellenzék, sem pedig a Szovjetunió nem nézte jó szemmel, így 1978-ban a Mohammed Taraki-féle kommunisták megfosztották hatalmától.

Mivel komoly fegyveres összecsapások alakultak ki a kommunisták és a radikális iszlám csoportok között, sőt nemsokára a kommunisták különböző irányzatai között is, a szovjet vezetés 1979-ben úgy döntött, hogy a kommunisták helyzetének stabilizálása érdekében bevonul Afganisztánba. Ezzel a döntéssel megkezdődött a szovjetek csaknem 11 éves afganisztáni tartózkodása. A szovjet katonák kivonásának kérdésével foglalkozó tárgyalások csak Nadzsibullah vezetése alatt kezdődnek el.

Az orvosi diplomával rendelkező Muhammed Nadzsibullah már a hetvenes évek közepén az afganisztáni belpolitikai élet kulcsfigurája volt. Taraki kommunista kormányzása idején ugyan rövid ideig komoly tisztséget is töltött be, azonban az afgán kommunista párton belüli viszályok miatt Taraki később még iráni nagyköveti posztjától is megfosztotta. Nadzsibullah ekkor állítólag az iráni nagykövetségről 300 ezer dollárral és értékes tárgyakkal a Szovjetunióba távozott. Moszkvából csak akkor tért vissza hazájába, amikor 1979-ben a szovjet csapatok is bevonultak.

Az 1979 óta tartó polgárháborúnak az 1986-ban államfővé választott Nadzsibullah megpróbált véget vetni. Nadzsibullah a nyolcvanas évek elején, mint az afgán titkosrendőrség feje szerzett magának nem éppen hízelgő hírnevet – igen sok akkori afgán ellenzéki szenvedte meg Nadzsibullah börtöneit. 1986 után azonban elsősorban az országot régóta gyötrő konfliktusok felszámolására koncentrált.

Ennek első lépéseként tárgyalásokat kezdeményezett Gorbacsovval a szovjet csapatok kivonásáról. 1988. április 14-én meg is született az erről szóló megállapodás, melyet Nadzsibullah és a szovjet vezetésen kívül még az amerikaiak, a pakisztániak, illetve az ENSZ megbízottak is aláírtak. Ennek értelmében 1989. februárjában az utolsó szovjet katona is elhagyta az iszlám országot.

A csapatkivonások után azonban Nadzsibullahnak csalódnia kellett, mert az ellenállók továbbra is folytatták az autokratikus Nadzsibullah-kormányzat elleni harcot. 1990-ben túlélte a saját védelmi minisztere által ellene szervezett puccsot. 1992-ben lemondott, és menedékjogot kért Kabulban az ENSZ-bázison, ám 1996-ban már nem tudott elmenekülni a frissen hatalomra jutott szélsőséges iszlám csoportosulás, a tálibok haragja elől. 1996. szeptember 27-én elhurcolták az ENSZ-bázisról, és egy forgalmas kereszteződésben felakasztották.