Angol titkosügynök ölhette meg Raszputyint

„99, 9 százalékig biztos vagyok benne, hogy Oswald Rayner elhárítótiszt ölte meg Raszputyint. Meggyőző bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy a korábbi teóriák csak merő kitalációk voltak” – nyilatkozta Richard Cullen, a Scotland Yard nyugalmazott állományú nyomozója a brit Daily Telegraph-nak. Hogy miért is olyan biztos ebben az egykori nyomozó?

Nos, a törvényszéki elemzések és a hivatalos feljegyzések Cullen szerint igen sok ellentmondó állítást tartalmaznak, melyek csak akkor állnak össze egységes egésszé, ha az általa vallott verzió szerint történtek az események. A teóriával egyetért Andrew Cook, az angol titkosrendőrség történetével fogalalkozó történész is. A történész szerint az angoloknak nagyon is érdekében állhatott, hogy a cári udvarban nagy befolyással bíró Raszputyin az első világháború kellős közepén ne ostromolja II. Miklóst sajátos béketerveivel.

Amennyiben ugyanis a német-orosz különbéke mellett érvelő Raszputyin meggyőzi a cárt, úgy a keleti frontról felszabaduló mintegy 300 ezres haderőt a német fél teljes egészében a nyugati frontra tudta volna összpontosítani, amely végzetes is lehetett volna az antant hatalmak számára. Az indok tehát megvan, de vajon hogyan is történt a gyilkosság a legújabb verzió szerint?

Eredeti változat: orosz arisztokraták összesküvése

Oswald Rayner az eddig is ismert adatok szerint valamikor 1916 őszén érkezett Szentpétervárra egyik régi barátjához, Felix Juszupov herceghez, akinek fényűző palotájában Raszputyint meggyilkolták 1916 decemberében.

Juszupov, Valdimir Puriszkevics és a cár unokatestvére, Dimitrij Pavlovics Romanov már régóta készült egy merényletre a nemesek és az arisztokrata udvaroncok szemében hazaárulónak tekintett cári kegyenc ellen. Röplapok és karikatúrák keringtek 1916 nyarától egész Szentpétervárott, melyeken Raszputyint, a német felmenőktől származó cárné és II. Miklós bizalmasát német kémnek állítják be, aki hazáját elárulva próbálja rávenni a cárt a háborúból való kiszállásra.

Az eddigi elmélet, és Juszupov büszkén tett tanúvallomása szerint Juszupov ölte meg a varázserővel bíró fanatikust, amikor is december 16-án felesége rosszulléte ürügyén meghívta a csodatevő-gyógyító Raszputyint palotájába. Előbb ciánnal mérgezett italt szolgáltak fel neki, amikor azonban Raszputyinon nem fogott a méreg, kénytelenek voltak a dolgozószoba fiókjába rejtett fegyverrel mellkason lőni a cár bizalmasát.

Juszupov és felesége abban a tudatban hagyta el palotáját, hogy Raszputyin befolyásának végleg vége, ám legnagyobb megrökönyödésére amikor egy óra múlva visszatért a tett helyszínére Raszputyin még mindig élt, sőt egynesen Juszupovnak esett, az udvarra menekült, ahol az összeesküvés másik főszereplője, Puriszkevics lőtte meg, és oltotta ki végleg Raszputyin életét.

A titokzatos harmadik személy, Oswald Rayner

Richard Cullen és Andrew Cook szerint azonban a jegyzőkönyvek és a bírósági iratok egészen másról tanúskodnak. A nyomozó szerint ugyanis a helyszínen készült fényképeken jól látható egy titkzatos harmadik golyó is, amely Raszputyin homlokába fúródott és amely valójában a halálát okozta. Ez a golyó közelről fúródott az „őrült szerzetes” fejébe, ráadásul előről, ami elletmond azoknak az állításoknak, miszerint a két orosz arisztokrata a menekülni készülő Raszputyint nagyobb távolságról, hátulról találta volna el.

A precíz módon elhelyezett harmadik lövés ezenkívül professzionális gyilkosra utal, de a két brit kutató azt is furcsának találta, hogy mindhárom golyó különböző fegyverből származott. Így aztán Cullen és Cook szerint csak az lehet a megoldás kulcsa, hogy egy harmadik személy is ott volt a tett helyszínén, aki végül a halálos lövést leadta. Ez a harmadik személy pedig az az Oswald Rayner volt, aki Juszupov barátjaként tudott a merényletről, és akinek megbízói a fent említett okokból szintén hasonló véget képzeltek el Raszputyin számára.

A „Sötét Erő” végleg kihunyt

Andrew Cook a Daily Telegraph-nak nyilatkozva utalt arra is, hogy Juszupov nem szívesen mondott volna le az olyannyira gyűlölt csodadoktor gyilkosának „megtisztelő” címéről, és Raynernek sem állhatott érdekében, hogy lelepleződjön. További közvetett bizonyítékként kezelik Cook-ék azt a titkos levélváltást is, mely Rayner főnökei között zajlott le, és amelyben Raszputyint csak „Sötét Erőként” emlegetik.

„Habár nem minden a terv szerint történt – írja John Scale, a brit titkosszolgálat tisztje Stephen Alley-nek -, de a feladatot végül elvégeztük. A ’Sötét Erő’ halálának hírét általában igen jól fogadták, noha egy-két kínos kérdés egyelőre még megválaszolatlan. Rayner további parancsra vár” – áll a nemrég felfedezett titkosszolgálati feljegyzésben.

Hogy valóban a brit titkosügynök végzett-e Raszputyinnal, arra Rayner tudna válaszolni, aki azoban 1961-ben magával vitte a sírba ezt a titkot. A bevetés végével, 1920-ban Rayner ugyanis vissztért Angliába, majd a Daily Telegraph finn tudósítójaként a skandináv országokban zajló történésekről tudósított egészen nyugdíjba vonulásáig. Életében soha nem beszélt „történelmi” bevetéséről, és halála után is több mint négy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy élesszemű nyomzozók és történészek figyelme feléje terelődjön.