Halálos ítéletek a nürnbergi perben

1945. november 20-án Nürnbergben összeült az első nemzetközi katonai bíróság, melynek feladata a náci főbűnösök ügyének kivizsgálása volt. A vádlottak padján ült többek között Hermann Göring, Karl Dönitz, Ernst Kaltenbrunner, Joachim Ribbentrop és Alfred Rosenberg is.

A szövetséges jogászok három fő vádpontot hoztak fel a vádlottakkal szemben. A nácik vétettek az emberiség, elsősorban a zsidók ellen, megszegték a békeszerződéseket és háborús bűncselekményeket követtek el. A per 218 napon keresztül tartott, mintegy 240 tanú felvonultatásával, ám a védők külföldi tanút nem idézhettek be, és a vádiratoknak csak a töredékébe nyerhettek bepillantást.

A kihallgatások során, mintahogyan azt a korabeli filmfelvételeken láthatjuk, a vádlottak egymás mellett ültek a vádlottak padján és arra a kérdésre, hogy bűnösnek tartják-e magukat az ellenük felhozott vádakban, egyöntetűen azt felelték: „ich bin nicht schuldig”- azaz „nem vagyok bűnös”. Sokan mentségükre hozták fel, hogy például az Auschwitz-ban fogva tartott több millió zsidó meggyilkolásáról mit sem tudtak, és a háborúban legfelsőbb utasításra vettek részt.

Mai napig vita tárgya, hogy a szövetségesek az első nemzetközi katonai bírósági tárgyalás folyamán mennyire voltak jogkövetők és következetesek. Az azonban tény, hogy 1946. szeptember 30-án a 22 főbűnös közül csak tizenkettőt ítéltek kötél általi halálra, köztük a távollévő Bormant. Hét személy börtönbüntetéssel sújtottak, míg Hans Fritschet, a híradósok vezetőjét, Franz von Papent egykori miniszterelnököt és Hjalmar Schachtot, az 1938-ban leváltott birodalmi bankelnököt szabadon engedték.

Nemsokkal később, 1946. október 16-án a halálosítéleteket végre is hajtották. Egyedül Hermann Göring volt az, akinek sikerült ciánkapszulával öngyilkosságot elkövetnie.