Kelet-Ázsiában élt minden ma élő ember közös őse

Az emberiség családfájának számítógépes modellje szerint minden ma élő ember közös őse 3500 éve Kelet-Ázsiában élt – állítja Douglas Rohde, az amerikai Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatója, a számítógépes modell megalkotója.

Az időpont elsőre meglehetősen közelinek tűnik, ám aki például saját családfáját igyekszik feltárni, láthatja, hogy 20-30 évente a leszármazottak száma megduplázódik, több ezer leszármazott könnyen összejön néhány évszázad alatt.

Bár testvéri viszonyban nem állunk egymással, de a világ lakosságát körülbelül ezred unokatestvéri rokonság fűzi össze. Ha nem lettek volna az ember vándorlását megnehezítő óceánok, a kutatók szerint közös ősünknek időben még közelibb időpontban kellett volna élnie, és ezáltal még közelebbi rokonságban állna egymással Földünk népessége.

Korábbi számítógépes modellek is próbálkoztak már a ma élő emberiség közös ősének meghatározásával, ám azok a migráció, a földrajzi nehézségek és a szaporodás sajátosságaival nem számoltak. E leegyszerűsített modellek szerint a ma élő ember közös őse kevesebb, mint ezer éve élhetett.

Douglas Rohde és kutatócsoportja azonban már a finomságokra is ügyelt. Számítógépes szimulációjuk során számolnak például a vándorlás fizikai korlátaival, a modelljük a családot alapító, letelepedő, majd jobb élet reményében tovább vándorló emberre épül, és bizonyos történelmi eseményeket is figyelembe vesznek. A kutatásról a Nature legfrissebb számában számolnak be.

Rohde és kutatócsoportja feltételezi, hogy a közös ős leszármazottjai közül néhány úttörő felkerekedett, új legelőket keresett, és eközben keveredett más népekkel. A modell minden egyénnek ad bizonyos valószínűséget arra nézve, hogy elhagyja a várost, a birodalmat vagy a kontinenst, ahol született.

Az időben visszafelé haladva, a kutatócsoport arra jutott, hogy közös ősünk 3500 éve, Kelet-Ázsiában élt. Nem tudjuk, hogy férfi volt-e vagy nő, de biztos, hogy gyermekeinek száma meghaladta az átlagost. A kutatók szerint az ázsiai őst a leggyakrabban használt vándorlási útvonalak is alátámasztják. Kelet-Ázsiához relatíve közel van a Csendes-óceán és a Bering-szoros is.

A kutatócsoport szimulációja azzal a feltételezéssel él, hogy egyetlen népcsoport sem maradt hosszú időkre elzárt. Rohde úgy véli, hogy még a viharos tengerek által sokáig elzártnak hitt Tasmániáról sem állíthatjuk, hogy lakói között találunk tisztán tasmán „vérűt”.

Ha a világ távoli, eldugott helyeit nem számítjuk, a modell szerint közös ősünk időben még közelebb élhetett hozzánk. Ha csupán Amerika, Európa, Ázsia és Japán benépesítését tekintjük, a most élő ember közös őse elképzelhető, hogy az időszámításunk kezdete után élt.

Az emberiség tehát egy nagy család, mindegy, hogy milyen nyelvet beszélünk, vagy milyen színű a bőrünk. Közös az ősük a Jangce partján rizst ültetőknek, az Ukrajna sztyeppéin először lovakat háziasítóknak, az Észak- és Dél-Amerika erdeiben először óriáslajhárokra vadászóknak, és azoknak is, akik a piramisokat építették.