Vasárnap boldoggá avatták az utolsó magyar királyt

IV. Károly 1887.augusztus 17-én született az alsó-ausztriai Persenbeug várában. Apja Ferenc József unokaöccse, Habsburg Ottó főherceg, édesanyja Mária Jozefa szász királylány. Gondos katolikus neveltetésben részesült. Ifjúkora óta egy kis vallásos közösség imádkozott érte, miután egy stigmatizált soproni apáca megjövendölte, hogy sokat fog szenvedni és személyét támadások érik majd. Halála után ebből a közösségből alakult ki a “Károly Király Imaliga a Népek Békéjéért”, amely 1963-ban nyerte el egyházi jóváhagyását.

A vatikáni biográfia szerint Károly kora gyermekkorától fogva különleges tisztelettel tekintett az Oltáriszentségre és Jézus Szentséges Szívére. Minden fontos döntését az imádság kegyelmi erejéből merítve hozta meg. 1911. október 21-én vette feleségül Bourbon-Pármai Zita hercegnőt, tíz évig tartó házasságuk során nyolc gyermekük született.

Ferenc Józsefet követte a trónon

Károly 1914. június 28-án lett az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd tragikus halálát követően. Miközben zajlott a kegyetlen világháború, 1916. november 21-én foglalta el az elhunyt Ferenc József osztrák császári trónját. December 30-án, Budán, Magyarország apostoli királyává koronázták.

Ismerve a háború szörnyűségeit azt vallotta, hogy egy király legszentebb kötelessége a béke helyreállítása. Ő volt az egyetlen a vezető európai politikusok közül, aki támogatta XV. Benedek pápa megbékélést szolgáló erőfeszítéseit. A rendkívül súlyos helyzet ellenére belpolitikai téren széleskörű szociális törvénykezésbe kezdett – olvasható a vatikáni életrajzban.

A háborús konfliktus végén IV. Károly magatartása lehetővé tette, hogy Ausztriában további vérontás és polgárháború nélkül, békésen valósuljon meg az átmenet egy újabb társadalmi rendbe. Ennek ellenére elűzték hazájából. A pápa kívánságára, aki tartott a kommunista önkényuralom közép-európai terjeszkedésétől, IV. Károly megpróbált visszatérni Magyarországra, hogy helyreállítsa királyságát. Madeira szigetére száműzték. Uralkodói hivatását Istentől kapott küldetésként fogta fel, ezért nem mondhatott le trónjáról. Szegénységre kárhoztatva egy nyirkos házban élt családjával. A mostoha körülmények miatt halálos betegség támadta meg. 1922. április 1-jén hunyt el.

Csodák IV. Károly közbenjárásával

A boldoggá avatást szorgalmazók szerint IV. Károly halála után több olyan csoda is történt, amely az egykori uralkodó “közbenjárásának” tudható be. Bizonyítottnak tekintik, hogy Brazíliában egy súlyos betegségben szenvedő apáca Károly boldoggá avatásáért imádkozva természetes és megmagyarázhatatlan módon meggyógyult, amit egymástól független három orvosi szakvélemény is tanúsít.

Az imaliga 1925-ben kezdte meg a bizonyítékok és a tanúságok gyűjtését, Károly császár boldoggá avatásának ügyét 1949-ben terjesztették a Vatikán elé. Az indoklás szerint “IV. Károly feddhetetlen jellemű és szilárd hitű ember volt, a hatalom gyakorlásában mindig az egyház szociális tanait vette alapul”.

Az egyes katolikus hívői közösségek által “békecsászárként” is emlegetett IV. Károly boldoggá avatási szertartásának megkezdését több mint fél évszázada, 1949. november 3-án jelentette be a Vatikáni Rádió, s tavaly április 12-én erősítette meg a Vatikán a boldoggá avatáshoz szükséges csodatétel elismerését: mindezt 2003. december 20-án szentesítette aláírásával II. János Pál, aki pápáságának közel 26 esztendeje alatt csaknem másfélezer boldogot avatott.

Ellentmondásos személyiség

A magyar történelembe viszont a “királypuccsok” és a “budaörsi csata” címszavakkal vonult be az utolsó magyar király, noha a vatikáni életrajz szerint “az egyház társadalmi igazságosságról szóló tanítása alapján gyakorolta uralkodói hatalmát”.

IV. Károly ugyanis – két év világháborúskodás után – 1918-ban lemondott az osztrák császári, illetve a magyar királyi jogok gyakorlásáról (november 13-án írta alá az eckartsaui nyilatkozatot, amely azonban a királyság intézményét nem szüntette meg, s Magyarország 1946-ig királyság maradt), de két puccskísérlete a történészek szerint azt bizonyítja, hogy valójában más terveket dédelgetett.