Az arabok fejtették meg az egyiptomi hieroglifákat?

Az eddig elfogadott nézetek szerint a hieroglifákra támaszkodó írásmód nagyjából a rómaiak inváziójával együtt, azaz kb. Kr.e. 30 körül eltűnt az egyiptomiak életéből, ezt követően csak a hasonló írásjeleket használó, modernebb, gyorsabb és szélesebb néprétegek körében is elterjedt, de sokszor elvontabb írásmód, a demotikus írásról maradtak fenn nyomok.

Alapvetően azonban tudósok úgy vélik, hogy az arabok idejére a hieroglafikus írásmódhoz valamit is hasonlító demotikus írás sem érdekelte különösebben Mohammed követőit, így gyakorlatilag nem őrződött meg az a tudás, amely értelmezni tudta volna a hieroglifákat. Okhasa El Daly, a londoni University College régésze viszont többéves kutatómunkájára alapozva egészen más véleményt fogalmazott meg – írja a The Observer brit napilap.

Átörökített tudás vagy zseniális megfejtés?

El Daly ugyan elismeri, hogy valóban csekély érdeklődést mutattak az arabok az ókori Egyiptom kultúrája iránt, ám ennek ellenére igen sok írástudó másolta évszázadokon át szorgalmasan azokat az iratokat, melyekben Egyiptomról esik szó. Éppen ezért El Daly szerint bár biztos tudásunk nincs arról, hogy a kora középkori arabok miként örökítették tovább a hieroglifák rejtélyének megfejtését, ám azt sem zárhatjuk ki teljességgel, hogy a különleges írásjelekre vonatkozó valamilyen tudás mégis átörökítődött.

Akár így, akár úgy volt a dolog, egyet mégis bizonyítottnak vél El Daly: amíg a sötét középkorból kilábaló Európában egészen a 19. század elejéig úgy vélték, hogy a hieroglifák mindössze mágikus erővel bíró ám valódi jelentés nélküli szimbólumok voltak, addig az arab világban már a 10. század végére tisztában voltak a hieroglifák valódi természetével. Arab tudósok ugyanis már ekkor felfedezték, hogy a hieroglifák valójában nem egyszerűen képek, hanem megfelelő hangokat jelképeznek, akárcsak a mi ábécénk betűi.

Egy 10. századi polihisztor

Abu Bakr Ibn Wahsijah, egy 10. századi arab polihisztor és alkímista ugyanis, ha nem is teljesen, de igen sok részletét megfejtette a hieroglifáknak. El Daly szerint, aki hét évet töltött azzal, hogy a világ összes könyvtárát bejárva egybegyűjtse azon arab írástudók műveit, akik az egyiptomiak kultúrájával foglalkoztak, Wahsijah vagy kopt nyleven fennmaradt tradíció maradványaira építve vagy valamilyen más eszköz révén jött rá a hieroglifák titkára.

Az érdekes az a dologban, hogy könyvét, mely Egy rajongó sóvárgása a szimbólumok megértése iránt címet viselte, 1806-ban Londonban angolul is kiadták, igaz minden bizonnyal csak egy szűk közönség szentelt neki figyelmet. Kétségkívül furcsa azonban, hogy a hieroglifák 19. századi megfejtőinek, a francia Jean-François Champollionak és az angol Thomas Youngnak nem került látókörébe Wahsijah ezen műve.

Elhanyagolt arab tudósok

A rosette-i kő

El Daly mindezt a tudományosság és főleg az egyiptológia túlzott Európa-centikusságával magyarázza. „Két és fél évszázadon keresztül az ókori Egyiptom vizsgálata kapcsán csak Európára figyelt a tudományos közösség, és szinte teljességgel ignorálta az igen fejlett arab tudományos életet. Mindez nagy hiba volt” – állítja a londoni régész.

És valóban: hiába jelent meg Wahsijah műve több mint másfél évtizeddel korábban angolul is Londonban, a dicsőséget a Rosetta-kő megfejtői arathatták le. Ezt a követ Napóleon egyiptomi hadjárata során fedezték fel, nemsokára azonban már a British Museum-ban kötött ki, ahol is majd’ két évtizeden keresztül vizsgálták a háromnyelvű (görög, démotikus valamint hieroglifák segítségével készült) szöveget tartalmazó kőtáblát, mire végül 1822-ben Champollion, majd egy évvel később Young megfejtette a hieroglifák rejtélyét.

A kőtábla felfedezése nagy könnyebbséget jelentett a kutatóknak. A rajta található görögül íródott szövegben ugyanis megemlítik, hogy V. Ptolemaiosz dekrétuma, mely Kr.e. 196-ban íródott, három nyelven vésetett kőbe, mindhárom nyelven ugynazokat a rendelkezéseket magába foglalva.

A rosettei követ egyébként Egyiptom többször próbálta visszaszerezni, legutóbb például 2003 júliusában követelte Angliától Dr. Zani Hawass, az ókori tárgyi kultúrával fogalalkozó kairói Legfelsőbb Tanács főtitkára, aki akkor úgy nyilatkozott, hogy az angoloknak azért kell visszajuttatniuk Egyiptomba a követ, mert az az egyiptomi identitás szerves része.

Kapcsolódó cikkünk: