A nukleáris háború kísértete az arab-izraeli konfliktusban

Az 1973. október 6-i egyiptomi és szíriai támadás felkészületlenül érte Izraelt. Az izraeli hírszerzésnek ugyan részletes értesülései voltak az egyiptomi és szíriai haditervekről, sőt Huszein jordániai király már szeptember 25-én titokban figyelmeztette Golda Meir izraeli kormányfőt a küszöbönálló háborúra, mégsem hozták meg a megfelelő katonai óvintézkedéseket.

Az izraeli vezetés csak október 6-án kora reggel vette tudomásul, hogy Egyiptom és Szíria átfogó támadást intézett az ország ellen. Az egyiptomi hadsereg az éjszaka átkelt a Szuezi-csatornán, a szíriai tankok pedig mélyen behatoltak a Golán-fennsíkra, miközben izraeli katonák százai haltak meg. Az izraeli tartalékosok mozgósításával enyhült a nyomás a szíriai fronton, de a Szuezi-csatornánál továbbra is katasztrofális maradt a helyzet és október 8-án este fültanúk szerint Mose Dajan izraeli védelmi miniszter a „harmadik királyság” végéről dörmögött magában. Ez volt az izraeli hadsereg történetének legsötétebb napja.

Október 9-én kora reggel katonai vezetők szóba hozták az izraeli atomfegyver bevetését. Izrael ekkor már több mint 50 harci gépet és több mint 500 harckocsit vesztett. Aznap délelőtt Mose Dajan a háborús kabinet előtt felvetette a nukleáris fegyverek bevetésének lehetőségét. Nem került elő részletes feljegyzés arról, hogy Mose Dajan pontosan mit javasolt, de úgy értékelte, hogy Izrael gyorsan közeledik ahhoz a ponthoz, amikor a „végső eszközhöz” kell folyamodnia. Dajan azt is akarta, az Egyesült Államok vegye tudomásul, hogy a dolgok idáig jutottak. Dajan akkori szóvivője, Naftali Lavie évtizedekkel később megerősítette, hogy a védelmi miniszter valóban a nukleáris fegyverek bevetését akarta.

Golda Meir miniszterelnök asszony azonban nem volt hajlandó elfogadni Dajan sötét helyzetértékelését. Úgy döntött, hogy inkább Washingtonba repül és Richard Nixon elnökhöz fordul. Henry Kissinger külügyminiszter kereken elutasította az ötletet, úgy vélve, hogy az ilyen sietős látogatás „hisztériát vagy zsarolást fejezhet ki”. Az amerikai hírszerzés akkorára már észlelte, hogy Izrael riadókészültségbe helyezte atom-robbanófejjel felszerelhető Jerikó rakétáit. Henry Kissinger ehelyett légi utánpótlást szervezett Izrael számára, és a légihíd megfordította az események menetét. Október 21-én a izraeliek már 32 kilométerre voltak Damaszkusztól és átkeltek a Szuezi-csatornán, bekerítve az egyiptomi 3. hadsereget. Néhány napon belül megkötötték a tűzszünetet.

Golda Meir – akárcsak 1962-ben John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök – lenézett a nukleáris szakadékba és megtalálta a józansághoz visszavezető ösvényt, így Mose Dajan felvetésének elutasításával sikeresen hárított el egy atomkatasztrófát.