A legrégebbi, szülésben elhunyt nő maradványai

Évezredekkel ezelőtt a nők halandósága kiemelkedően magas volt, és az elhalálozások jelentős része szülés közben illetve röviddel azt követően történt.

Az esetek többségében azonban nem állnak közvetlen bizonyítékok a régészek rendelkezésére.

Közvetett bizonyítékok alapján, így paleodemográfiai adatok, etnográfiai jellemzők vagy az ókori népek rossz egészségügyi helyzete alapján következtetnek.

A régészek bár nagyon ritkán, de néha közvetlen bizonyítékokra is, azaz olyan női maradványokra is rábukkannak, ahol felismerhető a méhben a magzat. Néha a magzat pozíciójából az is egyértelműen kiderül, hogy a halál a szülés során következett be. Mivel ezek az esetek elszórtak, nem is mindig jól dokumentáltak, ezért a tudományos közösség előtt sem mindig ismertek.

Talán ezért is tartott csaknem tíz évig, mire egy 1996-ban talált spanyol leletről az Universitat Autonoma de Barcelona és az Universitat de Murcia kutatói kiderítették, hogy a legrégebben, szülésben elhunyt nő maradványaival van dolguk. A magzat fekvéséből egyértelmű, hogy a nő a szülésbe halt bele.

A lelet a bronzkorból, az időszámításunk előtti 1500-1000 körüli időszakból származik. A spanyolországi Murcia-ban, az ún. „El cerro de las Vinas” nevű helyen találták. A maradványok egy 25-26 év körüli nőhöz tartoznak, akinek méhében 37-39 hetes magzatot találtak. A lelet alapján a szülés már megindult, a magzat jobb karja már a méhen kívül volt, a szülés azonban itt megakadt. Császármetszés hiányában az anya feltehetően elvérzett, a magzat pedig szívelégtelenség következtében meghalt. Az a kultúra, akihez a nő is tartózhatott, halottaikat egyesével temették el, még hozzá úgy, hogy sírját a hozzátartozók szemmel tarthassák házaikból.