Ankara Törökország fővárosa lett

A 19. század második fele óta a Török Birodalom irányítása reformok bevezetésével igyekezett helyzetét megszilárdítani, gondoljunk csak az ingyenes oktatás elrendelésére vagy akár a török hadsereg újjászervezésére.

Ennek ellenére a központi hatalmak oldalán harcoló Török Birodalom végét jelentette az első világháborús részvétel. Ekkor jelent meg a szaloniki-i származású Musztafa Kemál, aki nemcsak hogy megmentette Törökországot az antant hatalmak által diktált békepontok foganatosításától, hanem nemzeti ellenállást szervezve elérte a békeszerződés újraszövegezését, és hozzákezdett a modern Törökország megteremtéséhez.

1923. július 24-én megszületett a lausanne-i békeszerződés, mely értelmében a nagyhatalmak elismerték Törökország függetlenségét és szuverenitását, és határként Thrákiában a Marica folyó lett kijelölve. Innentől kezdve a nemzeti hősnek, Kemálnak semmi sem állhatott az útjában. A törökök tiszteletük és elismerésük jeléül ezért is nevezték el Kemál Atatürknek, a törökök atyjának.

Kemál Atatürk egész Törökország politikai berendezkedését átszervezte, melynek egyik első lépése volt, hogy 1923. október 13-án az addigi főváros, Isztambul helyett Ankarát tette meg központtá. Intézkedései közé tartozott továbbá, hogy az oktatást az állam feladatai közé sorolta, az iszlám jogrendet megszűntette, a vallási berendezkedést a világi rendszer váltotta fel és az arab írásjeleket a latin megfelelőre ültette át.