Régészeti skanzen nyílik Győr-Ménfőcsanak határában

Régészeti skanzent rendeznek be Győr-Ménfőcsanak határában azokból az értékekből, amelyeket az ott jelenleg is zajló ásatáson tárnak fel – nyilatkozta Egry Ildikó, a győri Xantus János Múzeum kutatója.
A régészeti parkban az érdeklődők elé tárják majd a különböző korok házait, építészeti stílusait. A tervek szerint kiállítóhely is épül, ahol a tárgyi emlékeket mutatják majd be.
A feltárás és a régészeti park kialakításának költségeit azok a beruházók finanszírozzák, akik a mintegy húszhektáros területen áruházakat, kereskedelmi központot szándékoznak építeni.
Győr-Ménfőcsanak határa régóta ismert régészeti lelőhely. A mostani ásatás során a legkorábbi időszakból, a rézkorból nagyméretű házak alapfalainak árkait találták meg a kutatók. Az árkokba az egykori építők karókat helyeztek. A földet visszadöngölték és a vesszőszerkezetet agyaggal tapasztották. A feltárt árkok és a karónyomok pontosan kirajzolják az ötezer évvel ezelőtti épületek alapját.
A késő bronzkorból a nagymennyiségű kerámialeleten kívül temetőrészletet is feltártak, ahol hamvasztásos és csontvázas sírok kerültek elő. Gyereket nem hamvasztott a késő bronzkori népesség, hanem úgynevezett zsugorított rítussal, felhúzott lábbal, oldalára fektetve, alvó pózban temette el őket.
A bronzkori réteg leletanyagából különösen érdekesek a kézzel formált edények, fazekak. Az akkori népesség fazekaskorongot nem használt, viszont szépen kidolgozta a cserepek felületét. “A kerámiák valószínűleg helyben készültek, mivel ezek a falvak önellátóak voltak” – mondta Egry Ildikó.
A kelták a vaskorban földbe mélyített veremházakban éltek, ebből egy házcsoport került felszínre, amely minden bizonnyal leégett, a házak belsejét ugyanis vastag hamuréteg fedte, amikor a szakemberek rátaláltak.
A szakember közlése szerint egy különleges freskótöredék és egy szinte teljesen ép fogadalmi oltár a legkiemelkedőbb emlék a római időből. A freskók bordó és fehér színűek, illetve fehér alapon zöld indamintásak. A fogadalmi oltár feliratának megfejtésén most dolgoznak a restaurátorok. Az oltár korát még tanulmányozzák, de a közelében lévő kerámialeletek az időszámítás utáni 2. századiak.
Ugyancsak a római korból való az az őrlőkő, amelynek a föld alatt megmaradt a vasszerkezete. A kutatást folytatják, hiszen a megelőző feltárás az egész területre vonatkozik – mondta a szakember.