A nantes-i ediktum visszavonása

A nantes-i ediktum óta a hugenották politikailag és katonailag olyannyira megerősödtek, hogy veszélyt jelentettek a katolikus egyházra és francia királyságra. Így 1685. október 18-án XIV. Lajos király Fontainebleau-ban érvénytelenítette a nantes-i ediktumot.
A reformáció kibontakozása után Franciaország a vallási csoportok küzdelmeinek színterévé vált. A protestánsok és a katolikusok egymás iránti gyűlölete mindkét oldalon sok ezer ember életét követelte. Gondoljunk csak az 1572. augusztusi Szent Bertalan éjre, mely során a katolikusok több ezer hugenotta vérét ontották ki Franciaország szerte egy éjszaka leforgása alatt.
A francia vallási konfliktus megoldását az egykori protestáns IV. Henrik vállalta magára, aki 1594-ben azért katolizált, hogy Franciaország uralkodója lehessen („Párizs megér egy misét”), majd pedig 1598-ban kiadta a nantes-i ediktumot. Eme okmány a protestánsok számára szabad vallásgyakorlatot hirdetett, akiknek azonban a katolikus ünnepeket be kellett tartaniuk, és az egyházi tized fizetése alól sem vonhatták ki magukat.
Annak ellenére, hogy a franciáknak csak pár százaléka követte a protestáns vallást, a 17. század közepére a hugenották olyannyira megerősödtek egyházi, politikai és katonai értelemben, hogy veszélyt jelentettek a katolikus szellemiségű királyságra. Így XIV. Lajos elsősorban a katolikus egyház nyomására 1685. október 18-án hatályon kívül helyezte a protestánsok vallásszabadságát biztosító nantes-i ediktumot. Ezzel a hugenottákat megfosztotta minden vallási és polgári joguktól, mely következtében sok protestáns egzisztenciája került veszélybe. A fontainebleau-i rendeletetet követő években több mint 400 ezer hugenotta hagyta el az országot.
Kapcsolódó cikkünk: