A Népek Csatája

A korzikai származású Napóleon már az 1790-es években kitűnt rendkívüli katonai képességeivel, melynek köszönhetően nagy népszerűségre tett szert mind a lakosság, mind pedig a katonaság körében. A katonai sikereket rövid időn belül politikai karrier követte, olyannyira, hogy ambícióinak semmi nem szabhatott határt. 1804. december 2-án a pápával a párizsi Notre Dame-ban Franciaország császárává koronáztatta magát.

Az 1810-es évek elejéig csak nagyon kevesen kérdőjelezték meg a napóleoni politika helyességét, melyhez nagyban hozzájárult, hogy sikeres külpolitikát folytatott. Az 1812-es szerencsétlen oroszországi hadjárat azonban kétségeket ébresztett a francia társadalomban, melyet a lipcsei csatavesztés csak megerősített.

Napóleon a döntő fontosságú és a legkeményebb csatáját veszítette el Lipcsénél – egy több napos ütközetet követően – 1813. október 19-én. Ez a vereség azonban több volt egy egyszerű katonai vereségnél. Ez a napóleoni hatalom bukását jelentette.

Az 1813. október 16. és 19. között lezajló csatában a franciákkal szemben többek között az oroszok, a poroszok, az osztrákok és az angolok vettek részt. A 210 ezres francia hadsereggel szemben nagyjából egy 200-300 ezres európai összefogás állt. Ennek ellenére Napóleon biztos volt győzelmében, melynek jeléül 16-án 14 óra körül egy kisebb győztes ütközet után Lipcsében megkongatatta a harangokat.

Azonban harangzúgás, magabiztosság és a francia katonák tehetsége ellenére, az ellenfél erősebbnek, összeszedettebbnek bizonyult. Napóleonnak már egy nappal a harcok után Lipcsébe kellett visszavonulnia, ahol végül is sor került a döntő összecsapásra. Még Lipcse utcáin folytak a harcok, amikor az orosz cár és a porosz király győzelmi parádét rendezett a lipcsei piactéren.

A lipcsei Népek Csatájában Napóleon későbbi sorsa is megpecsételődött. Igaz, hogy első száműzetéséből még egy rövidke időre sikeresen visszatért, végeredményben azonban császári hatalma 1813 októberében darabjaira hullott.

Kapcsolódó cikkeink: