Mária Terézia megkoronázása
1740. október 20-án a Pragmatica Sanctio értelmében Mária Terézia lépett apja, III. Károly helyébe. Annak ellenére, hogy apja még életében gondoskodott a nőági örökösödés nemzetközi elfogadtatásáról, Mária Teréziának hamar szembe kellett néznie az poroszok ellenállásával.
III. Károlynak egyik fiúgyermeke sem élte meg a felnőttkort, így csak lányaiban bízhatott. Igen ám, de korábban nem volt példa a Habsburgoknál a nőági örökösödésre: III. Károlyra várt ennek a problémának a megoldása.
A Pragmatica Sanctio értelmében a fiúág kihalása után leányágon is betölthető az osztrák uralkodói trón. III. Károly a magyar rendekkel az 1722/23-as pozsonyi országgyűlésen fogadtatta el a trónöröklés rendjét szabályozó új törvényt.
Ennek megfelelően halála után 1740. október 20-án egyik leánya, a 23 éves Mária Terézia vette át a Habsburg Birodalom irányítását. Nem volt könnyű helyzetben, mert hamar konfliktusba keveredett a katonailag erős Poroszországgal. Poroszország ugyanis az osztrákoktól Sziléziát követelte a Pragmatica Sanctio elismerése ellenében. Így Mária Terézia uralkodásának első nyolc éve az osztrák-porosz örökösödési háború jegyében telt el.
Mária Terézia keménykezű uralkodónak bizonyult az egész Habsburg Birodalmon belül. Magyar szempontból fontos intézkedései közé tartozott – többek között – az úrbérrendezés, a magyar oktatásügyi rendelkezés, de férje, Lotharingiai Ferenc segédletével a manufaktúrák magyarországi meghonosításával is foglalkozott.
Magánélete állítólag férje haláláig kiegyensúlyozott volt, azonban 1765 után csak gyászruhát hordott, fekete szegélyű levélpapírokat használt a levélíráshoz, és igen pesszimistán látta a világot. Visszavonult életének és határozott keménykezű politikájának következtében amikor Mária Terézia meghalt, nem gyászolták túlságosan. Későbbi időkben azonban uralkodásának korszaka pozitív megítélést kapott. Mitöbb, ma már a tetterő szimbólumává vált Ausztriában, és már a 19. században is több szobrot állították tiszteletére.