Milyen titkos alkut kötött Horthy és Hitler?

Egy újonnan megjelent könyv szerint Horthy Miklóst az eddig ismertnél lényegesen nagyobb felelősség terheli a holokausztban.
A magyarországi vidéki zsidóságot egy Horthy és Hitler közötti titkos megállapodás alapján hurcolták és pusztították el 1944-ben – állítja Sebők János, akinek A titkos alku című könyvét a budapesti Holokauszt Emlékközpontban szerdán mutatták be. Nincs azonban olyan forrás, amely a megkötött alku létét egyértelműen bizonyítaná, a szerző könyvét afféle vitairatnak szánja.
A rocktörténészként ismert Sebők János elmélete szerint a megállapodás értelmében a megszállt Magyarország annál előbb kapta volna vissza szuverenitását, minél gyorsabban teljesíti Horthy Hitler igényeit, köztük a zsidóság maradéktalan deportálását.
Sebők János azt mondta: az utóbbi tíz-tizenöt évben megjelent visszaemlékezéseket, népbírósági tárgyalások jegyzőkönyveit, titkosszolgálati iratokat, külföldi dokumentumokat kutatott, és a “dokumentumokból rakta össze” azt, hogy Hitler és Horthy 1944. március 18-án Klessheimben kötött megállapodást, egyfajta gentlemen’s agreementet az ügyben. A csaknem 300 oldalas, magánkiadásban megjelent könyv szerzője szerint Horthy nemcsak tudta, mi lesz a “munkára” elhurcoltak sorsa, de szorgalmazta is a vidéki, “galíciai” zsidók kiszállítását az országból; nem tartotta őket “jó magyaroknak”.
Szakmai kritikák
Ormos Mária történész, aki egyaránt írt monográfiát Horthyról és Hitlerről, a hozzá eljuttatott rövid ismertető alapján hangsúlyozta, hogy a “titkos alku” semmivel sem igazolható. A történész nem is lát esélyt arra, hogy egy ezt igazoló dokumentum előkerüljön, a klessheimi megbeszéléseket már behatóan tanulmányozták. Ormos véleménye szerint Horthy Miklós felelőssége a vidéki zsidók deportálásában, “szelektív látása” a zsidókérdésben nem újdonság.
Sebők János szerint a magyar történészek eddig “nagyon szőrmentén” kezelték ezt a kérdést; óvatosságukat szerinte az indokolta, hogy Horthy személyét fel lehet használni a mindenkori “politikai erőtérben”.
Ormos Mária ennek kapcsán azt mondta: “nem felel meg a tényeknek, hogy a történetírás erről mindenestől hallgatott volna”. A történész szerint feltételezni bármit lehet, de egy történész semmi olyasmit nem írhat le, aminek nem tudja igazolni a létezését.