„Fekete péntek” a New York-i tőzsdén

Az első világháború után nemcsak a vesztes hatalmak, hanem a győztesek közül is többen komoly gazdasági problémákkal küzdöttek. Egyedül az Egyesült Államok volt az, amely a háborúból némi hasznot tudott húzni az Európába történő hadianyagbeszállítások révén. A világháború után Európában szinte mindenhol megjelent az amerikai tőke, amely révén a fiatal kontinens válhatott a világgazdaság irányítójává.

Ennek ellenére, 1929-ben mégis az Egyesült Államok pénzügyi központjából, New Yorkból indult ki a világgazdaság addigi történetének legnagyobb válsága. 1929. október 24-én a New Yorki tőzsdén nagy mértékű árfolyamzuhanás következett be, ami a rákövetkező napon a pénzügyi börze osszeomlását eredményezte. Hitelválság, a külföldi piacok bezárulása, jelentős exportvisszaesés, munkanélküliség, és a kontinentális munkamegosztás megbomlása jellemezte a világ országainak gazdaságát.

Az 1920-as évek második felében túltermelés mutatkozott a világ számos országában, amely 1929-30-ban végül válsághoz vezetett. Tovaterjedését a közgazdászok véleménye szerint több tényező is segítette: az Egyesült Államok banki instabilitása, az USA-ból induló hitelláncrendszer valamint a világgazdaságban bekövetkezett technikai-technológiai váltás.

Mivel az európai országok hitelei Amerikából érkeztek, így a New York-i tőzsde osszeomlása számottevő hatást gyakorolt az öreg kontinensre. A közgazdász úgy vélték, a szabad kapitalizmus ideje lejárt, és ahogy azt a későbbi New Deal programjának kidolgozója, Keynes hangsúlyozta: a válságot csak állami beavatkozással lehetett megoldani.