Megtalálták Luther Márton illemhelyét

Régóta ismert a történészek körében, hogy Luther Márton székrekedésben szenvedett, órákat töltött illemhelyén. Feljegyzéseiben Luther utal is egy titkos, padlófűtéses helyre, ahol napi csatáit megvívta. Ám hogy hol is volt ez az illemhely wittembergi házában, az eddig nem volt ismert.

Amikor azonban a közelmúltban a Luther Emlékalapítvány ásatásokat kezdett a wittembergi ház kertjében, rábukkantak egy melléképületre – adta hírül a Discovery.com. Itt egyéb helyiségek mellett találtak egy kilencszer kilenc méteres, boltozatos mennyezetű termet is, amelynek egyik mélyedésében egy 450 éves wécé maradványaira leltek. Bár a wécé kőből készült, messze fejlettebb, kényelmesebb volt, mint a kor illemhelyei. Az ülőke helyén 30 négyzetcentiméteres köralakú lyukat képeztek, és wécét csatorna kötötte össze az emésztőgödörrel. Luther életét az illemhelyen padlófűtés tette kellemesebbé, ennek maradványait szintén megtalálták a német régészek.

Jogásznak készült, pap lett belőle

Luther (eredeti nevén Luder) Márton 1843. november 10-én született Eislebenben, szülei, jobb sorsra szánva, 1501-ben fiukat beíratják az erfurti egyetem jogi karára. A kiváló képességekkel megáldott tanuló négy év múlva megkapja magiszteri kinevezését. A legenda szerint egy vihar térítette el ügyvédi pályájától és tett fogadalmat Szent Annának: szerzetesnek áll.

A vihart túlélve megtartotta szavát, 1505-ben bekopogtatott az erfurti Ágoston-rendi Fekete kolostor kapuján és Isten szolgálatába állt. Pontosan betartotta a szerzetesi regulát, dolgozott és tanult, ez utóbbit oly lelkiismeretesen, hogy rövidesen megkapta a teológia doktora címet, és 1512-ben elnyeri a wittenbergi egyetem bibliai tanszékének irányítását. Egyetemi tanárként teológiai kört szervez maga köré, ahol reformgondolatait vitatja meg ifjú tanítványaival, 1514-ben már az egész város figyelemmel hallgatja Luthert, mint a város prédikátorát.

A búcsúcédulákon háborodott fel

1517. október 31-én Luther, aki ekkor wittenbergi plébános is, megunva azt a lehetetlen állapotot, hogy hívei pénzen vásárolnak bűnbocsánatot, a templom kapujára kifüggesztette 95 pontját. A búcsúcédulákat ekkor már több mint 500 éve árusították, a keresztes hadjáratok idején jelentek meg. A XVI. századi megjelenésének okai jóval prózaibbak, a pápa a Szent Péter-bazilika építésére gyűjtötte a pénzt, Albrecht von Brandenburg püspök (aki jutalékos rendszerben árultatta a búcsúcédulákat) pedig a Fugger-bankház kölcsöneit szerette volna visszafizetni.

Luther fellépése nem a pápai hatalom ellen irányult, mégis kiátkozással fenyegették meg tanai miatt. Luthernek választania kellett, 1520. december 10-én nyilvánosan elégeti a kiátkozóbullát (Exurge Domine).

V. Károly német-római császár a wormsi birodalmi gyűlés elé idézte a reformátort, aki, a Bibliára hivatkozva, nem hajlandó visszavonni tételeit. Életét Bölcs Frigyes menti meg, wartburgi várába „rabolja”. Kényszerű fogságát (Junker Jörg néven) kihasználva lefordítja német nyelvre az Újszövetséget, amely a német irodalmi nyelv alapjaként szolgált, ezt a fordítást nevezik Szeptemberi Bibliának. A teljes bibliafordítással 1534-re készül el.

Lavinát indított el

Luther gondolataival lavinát indított meg, tételeit nem csak követik, de sok esetben túllépik, ezért kényszerül 1522-ben kilépni a nyilvánosság elé és megálljt parancsolni a képrombolók mozgalmának.

1524-ben a parasztlázadások ellen lép fel, akik a felsőbbségtől való megszabadulást a nemesség elleni harc jelszavává tették. Hiába mondta Luther: csak szellemi felszabadulásra gondolt. Ekkor írja meg sok vitát kiváltó könyvét, a parasztok rabló és gyilkos hordái ellen szóló művet. Ezután újabb probléma keletkezik: nem sikerül tételeit egyeztetni a svájci reformáció hirdetőivel, ezért a két ág külön indul hódító útjára (a svájci reformáció vezetője Kálvin János)

1526-ban a speyeri birodalmi gyűlés tarthatatlannak nyilvánította a reformáció elleni küzdelmet, négy év múlva már az augsburgi birodalmi gyűlésen olvasták fel az Ágostai Hitvallást. A protestáns fejedelmek katonai szövetséget kötnek (Schmalkaldeni Szövetség), ezzel megindul a vallásháborúk 1648-ig tartó hosszú sorozata. Luther Márton életét 1546 február 18-án fejezte be.