Az őszirózsás forradalom kitörése

A világháború végére Magyarország teljesen kimerült, több mint egymillió halott és súlyos sebesült, 830 ezer hadifogoly, leálló gyárak, sztrájkoló munkások, városi éhínség jellemezte 1918 őszét. Teljes politikai átalakulást követelt mindenki, reményüket a Magyar Nemzeti Tanács elnökébe helyezték, gróf Károlyi Mihályba. Az elnököt mindenekelőtt gondos mérlegelés jellemezte, és addig-addig fontolgatta a hatalomátvétel különböző módozatait, amíg majdnem lemaradt a forradalomról.

Az események gyorsan követték egymást:

1918. október 24-én megalakul a Magyar Nemzeti Tanács, amely követelte az azonnali békekötést, demokratikus jogok kiterjesztését és a magyar függetlenség biztosítását. Az utca azonnal mozdult, másnapra megalakultak a katonatanácsok Csernyák Imre elnökletével. Szántó Béla szakszervezeti vezető, a munkástanácsokat irányította, céljuk, általános felkeléssel megdönteni a regnáló kormányt, és Károlyit jutatni a miniszterelnöki székbe. Lánchídi csataként vált ismertté az az esemény, mikor a felvonuló emberek közé lövetett Budapest rendőrkapitánya, október 28-án. A felkelés tervét 30-án reggel bemutatták a grófnak, aki elutasította azt és a Nemzeti Tanács tagjaival otthon várta az események kimenetelét. A tüntető tömeg megakadályozta két frontra induló menetszázad bevagonírozását és az átálló katonákkal együtt elfoglalták a város kulcspozícióit, feltörték a fegyverraktárakat. József főherceg, a nádor, Károly császár megbízottja, kinevezi Károlyit miniszterelnöknek.

Elvárások és „megoldások”

Károlyi kormánya előtt hatalmas feladatok tornyosultak, bizalmat kapott az országtól, amely türelmetlenül várta a reformlépéseket. A parasztok földet, a munkások biztos megélhetést és jó bért, a tőkések nyugalmat, stabil pénzt, a középrétegek az ország területi integritásának megőrzését várták. Mindenkinek csalatkoznia kellett, Károlyi tevékenységének mérlege katasztrofális.

A parasztság nem volt képviselve a végrehajtó hatalomban, csak február 15-én adták ki a földtörvényt, aminek végrehajtására már nem kerülhetett sor. Egyedül Károlyi kápolnai birtokát osztották ki, csak egy kicsit rontotta el az új birtokosok örömét, hogy a földre már jelzálogot vett fel a nagylelkű gróf. A munkásság támogatása sem volt egyértelmű, hiszen a szociáldemokrata párt vezetése túlságosan megosztott volt, polgári demokraták együtt ültek a kommunistákkal. Hogy ki kerül ki győztesen, az mindig az adott politikai erőegyensúly szerint változott.

A nagytőkések, bár nem alkottak egységes politikai csoportot, várakozó álláspontra helyezkedtek, sajnos Károlyi fel sem vette velük a kapcsolatot. 1919 januárjától a tőke már menekült az országból: „egy kormányzat, amely csak negatívumokkal és légüres teóriákkal van felszerelve, egyáltalán nem lehet életképes.”

Népköztársaság

Sokáig eldöntetlen maradt Magyarország államformája, Károlyi ragaszkodik a királyi kinevezéshez, ám a budapesti tömegek követelésére azonnal felmentését kéri esküje alól. Az ország egy király nélküli királyság, törvényhozói, államfői hatalom nélkül, ezért a kormány is félig illegitim. A kormányzatnak választania kell, vagy a Nemzeti Tanács nyilvánítja magát ideiglenes nemzetgyűlésnek, amely létrehoz egy alkotmányt, és azonnal kiírja a választásokat, vagy rendelettel tűzi ki a választás időpontját. Segítséget Wlassics Gyula, a főrendiház elnöke, adott, mikor meghozta Károly császár lemondólevelét Eckartsauból.

Nem figyeltek fel a levél különös megfogalmazására, Károly csak uralkodói jogairól mondott le, a trónról nem. A végső döntést ismét Budapest népe hozta meg, november 16-án kétszázezres tömeg kényszeríttette ki és ünnepelte a Népköztársaság kihirdetését. Választójogi törvényt csak 1919. március 15-én jelent meg, mert az antant nem támogatta az új választások kiírását, sajnos nem tudjuk miért kérte ki Károlyi a győztesek véleményét, hiszen erre semmi nem kötelezte.

Elfogyott az ország

A kormány pacifizmusa nem ismert határokat, még a fegyverszünet megkötése előtt elhangzott Linder Béla hadügyminiszter hírhedt mondata: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé nem akarok katonát látni ismét!”

Két hónap alatt szélnek eresztettek egymillió katonát, akik falujukba érve fegyverrel szereztek érvényt földkövetelésüknek, vagy a városban maradva váltak a demagógia áldozatává. Nem maradt az országban egyetlen hadrafogható hadosztály se!

Franchet d’Esperey francia tábornok november 7-én fogadta Belgrádban a magyar küldöttséget, hat nap múlva aláírták a demarkációs vonalat tartalmazó megállapodást. Magyar csapatok Beszterce-Gyulafehérvár-Déva felett, Arad-Makó-Szeged alatt és Baja-Pécs-Barcs felett tartózkodhatnak. Francia és olasz csapatok szállják meg az ország stratégiai pontjait, az állam területén magyar közigazgatás tartottja fenn a rendet.

Az aláírt szerződéssel senki sem volt elégedett, cselekedni azonban csak szomszédaink cselekedtek.
Még novemberben megindultak a csehek Felvidékre, ám a nehezen odaküldött magyar csapatok még sikeresen ellenálltak, Bertha Albert vezérkari ezredes december 6-án az etnikai megoszlásnak megfelelő határokat rögzített Milan Hod¾a szlovák politikussal. E szerződést Benes nem ismerte el, dezavuálta Hod¾a-t.

Románia gyorsan hadviselő félnek nyilvánította magát, és november 10-én hadat üzent Németországnak (egy nappal a német fegyverszünet aláírása előtt). Ezzel a lépéssel „legitimálta” Erdélyre vonatkozó követelését. 1919. december 1-én Erdély „kimondta” Romániához való csatlakozását, két hét múlva már átlépték a román csapatok a demarkációs vonalat. Gyakorlatilag ellenállás nélkül foglalták el az ország keleti részét, még Clemenceau határozott parancsának sem engedelmeskedtek. A megszállt területekről többszázezres menekültáradat indult meg a maradék országba.

A bukás

Külpolitikánk kudarca miatt a kormány megbomlik, Károlyi kénytelen átadni miniszterelnöki posztját Berinkey Dénesnek (1919. január 11), ő maga a köztársaság elnöki pozícióját foglalja el. Egyre erősebbek lesznek a kormányt támadó csoportok is, a kommunistákat Kun Béla vezeti, a régi hadsereg volt tisztjeit Gömbös Gyula irányítja, bár mindkét csoportosulást betiltják, az elégedetlenséget nem sikerül csillapítani.

Károlyi bukását azonban Vix ezredes jegyzéke okozza (március 20.), amely új határokat tartalmaz, Magyarország törpeállammá zsugorodik. A gróf hajlik a jegyzék elfogadására, kormányát alkotó szociáldemokraták viszont elutasítják azt, és tárgyalásokat kezdenek a kommunistákkal.

Károlyi Mihályt a történelem sodra emelte magasra és taszította a mélybe, öt hónapon keresztül ő állt az ország kormányrúdjánál, és mégis úgy cselekedett, mint egy megrémült utas.