Megtalálták Göring atlaszát

A 33 nagyformátumú térképet tartalmazó gyűjteményt sokáig elveszttnek hitték, ám nemrégiben Hamburgban egy idős hölgy apja hagyatéka között rátalált egy másolatra, és egy brandenburgi kiadó rendelkezésére bocsátotta azt.

Történészek egybehangzó véleménye szerint a másolat teljes mértékben megfelel az eredetinek, mivel időközben az amerikai Kongresszusi Könyvtárban szintén felleltek egy fényképet, melyen Göring térképei láthatóak. Ezen az országok és tengerek nevein kívül minden földrajzi elnevezést meghagytak az eredeti nyelven, lefotózták azt, majd gyűjtemény formátumban kinyomtatták, ám valamilyen okból kifolyólag soha nem adták ki. A gyűjtemény így gyakorlatilag teljesen feledésbe merült, csak a mostani másodpéldány felbukkanása irányította a figylemet a washingtoni könyvtárban elfekvő másolatra.

A térképek értéke

1945 tavaszán a menekülni készülő Göringet, aki közlekedési és légügyi miniszterként illetve tábornagyként az Anglia elleni sikertelen légiháború miatt ekkorra már elvesztette Hitler bizalmát, előbb a nácik, majd az amerikaiak fogták el. A leváltott „fegyeverkezési diktátor” 1945. április 21-én indult volna útnak Berlinből Berchtesgadenbe, hogy afelé a Svédország felé vegye útját, ahova az 1922-es müncheni sörpuccs után egyszer már emigrálni kényszerült.

Az SS, majd nemsokára az amerikai hadsereg azonban megakadályozta a sokáig Hitler utódjának tartott Göring menekülését. A Luftwaffe egykori vezetője még az utolsó pillnatokban is hitt abban, hogy Hitler utódjaként Németország és Európa korlátlan ura lehet, éppen ezért vitte magával azokat a térképeket, melyeken Európa nyersanyagkészleteinek, ipari kapacitásának és erőműveinek, gyárainak pontos lelőhelye volt ábrázolva. Ezek a térképek egyrészt hatalmának szimbólumai voltak, másrészt viszont gyakorlati célt is szolgáltak természetesen: a náci katonai és gazdasági felsővezetők ezen térképek alapján részesültek oktatásban a háborús stratégiát illetően.

Az amerikaiak is használták

Egyes történészek szerint azonban nemcsak a nácik, hanem a szövetségesek számára is hasznos volt a térkép. Werner Abelshauer, a bielefeldi egyetem történészprofesszora szerint a térképek komoly értéket képviselnek. A gazdaságtörténészek ezek segítségével végre átfogó képet kaphatnak a Harmadik Birodalom gazdasági potenciájáról, és kiderülhet az is, milyen teljesítményre lehetett volna képes Hitler Európája.

A bielefeldi gazdaságtörtrénész szerint ezen térképek nagyban hozzájárultak ahhoz is, hogy végül az amerikaiak nem a gazdasági jóvátétel követelése, hanem az európai gazdaságot újraindító Marshall-terv mellett döntöttek. Az 1943-as állapotokat tükröző ábrák ugyan minden bizonnyal nem teljes mértékben feleltek meg az 1945-ös állapotoknak, ám ennek ellenére az amerikai hadvezetés mellett a politikusok is könnyen beláthatták, hogy igen komoly ipari kapacitás maradt épen a bombázások és a háború ellenére.

Ezek kihasználásához pedig inkább gazdasági segítségnyújtásra, mintsem az amúgy is romokban heverő Németországot egyoldalúan terhelő jóvátételi követelésekre van szükség. Európa újjáépítése során a szövetségesek így nagymértékben támaszkodtak azokra a Németországban épen megtalált ipari egységekre, üzemekre, melyek pontos kapacitása és helye Göring atlaszában volt megtalálható.

Potyemkin-falvak?

A háborús gazdaság és a négyéves tervek atyjának atlaszai azonban nem minden történészt ragadnak magával. Abelshauer ugyanis arra is felhívta a figyelmet, hogy a térképek valódiak ugyan, de könnyen előfordulhat, hogy sok mindenben nem felelnek meg a valóságnak. Részben a Harmadik Birodalom máig alábecsült gazdasági kapacitását minden bizonnyal át kell értékelni majd a pontos kutatások után, részben viszont kritikai módon kell kezelni a Göring által tényként kezelt adatokat.

A Harmadik Birodalomban ugyan sokan hittek abban, hogy a „kelet felé nyomulás” (Drang nach Osten) nemcsak életteret hoz majd a németeknek, hanem olyan nyersanyagbázist és ipari potenciált, mely révén Németország valóban Európa egyetlen nagyhatalma lehet. Kelet-Európában azonban olyan mértékű nyersanyagmennyiséget sehol nem lehetett találni, mely a német ipari kapacitás igényeit teljes mértékben ki tudta volna szolgálni.

Ráadásul a visszavonuló Vörös Hadsereg a még meglévő nyeranyagbázisokat és ipari egységeket szisztematikusan tette tönkre, így a Göring térképén berajzolt kelet-európai ipari kapacitások nem voltak többek egyszerű Potyemkin-falvaknál: térképen léteztek, valójában azonban sohasem. A gazdasági függetlenség, amely a nyersanyagimport minimálisra csökkentésével valósult volna meg, így soha nem is lehetett reális célja Göringnek – teszi hozzá Abelshauer.