Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása

1914. júniusában Ferenc Ferdinánd Habsburg-trónörökös feleségével együtt merénylet áldozata lett. Ezzel teremtődött meg az ürügy a német-osztrák-magyar oldalon a háború kirobbantásához, melynek tényleges hátterében nagyhatalmi politika és gazdasági érdekek álltak. Az Osztrák-Magyar Monarchia tehát Németország oldalán belesodródott a háborúba, melyből csak mint megalázott vesztes tudott kiszállni.

A háború utolsó évében, 1918-ban a központi hatalmak számára már az sem jelentett előnyt, hogy Szovjet-Oroszország kilépett a háborúból. Az amerikai haderővel és felszerelésekkel megerősített szövetségesek ugyanis jelentős erőfölényre tettek szert, az oroszok nélkül is.

1918. júniusában teljesen reménytelenné vált az osztrák-magyar haderő sorsa, ezért Bécs számára egyre sürgősebb lett egy fegyverszünet megkötése. A Habsburg-császár október elején már egy lehetséges fegyverszünet feltételeiről érdeklődött. Mind a fronton, mind pedig a politikában oly mértékben felgyorsultak az események, hogy a Habsburg Birodalom létjogosultága megkérdőjeleződött. Kezdetét vette a birodalom tényleges széthullása.

A napokon belül szétesett Osztrák-Magyar Monarchia képviseletében Weber tábornok 1918. november 3-án a Padova melletti Giusti-villában megkötötte az olaszokkal a fegyverszünetet. A megegyezés értelmében előírták a vesztes számára a leszerelést, az elfoglalt területek kiürítését, a német csapatok kivonását. Azonban ez a fegyverszünet Magyarország területi integritását még nem érintette mélyen.

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, és úgy tűnik, hogy Kossuth 1867-es kiegyezést ellenző Kasszandra-levele önbeteljesítő jóslatként működött: „…a nemzet halálát látom…” – írta ekkor Kossuth. Magyarország belebukott a háborúba az osztrákok oldalán és a világháborút lezáró trianoni béke Magyarország jövőjét hosszú időre megpecsételte.