Megfejtették a római kori nők szépségének titkát

Brit vegyészek felfedték egy, a rómaiak által több mint 1800 évvel ezelőtt készített kozmetikum összetételét. A krémben talált ónkő arra utal, hogy a római nők a fehér arcszínt tartották divatosnak.
2003 júliusában brit régészek egy londoni, római kori templom ásatási területén apró, lezárt tégelyre bukkantak. A tégely 1800 éves tartalma hosszas fejtörést okozott a tudósoknak: kezdetben arra gyanakodtak, hogy fogkrémet tároltak be. Később azonban felmerült az is, hogy valamilyen gyógyászati készítményt, vagy esetleg egy olyan szert tartalmaz, amelyet leölés előtt kentek a kecskékre.
A krém összetételét vizsgáló vegyészek azonban végül arra a konklúzióra jutottak, hogy az edényben a római felső osztály által használt kozmetikum található. A kutatás eredményeiről a Nature tudományos hetilap legfrissebb számában számoltak be.
A hat centiméter átmérőjű tégelyt, amely jelenleg a London Múzeumban tekinthető meg, egy Mars isten tiszteletére emelt római kori templom ásatási területén találták a régészek. A tégely az időszámításunk utáni 150-ből származik. A lezárt doboz tartalma rendkívül jó állapotban őrződött meg (még ujjlenyomatok is láthatók a dobozban), így a kutatócsoport az összetevők megállapítását követően rekonstruálni tudta a keveréket.
A gazdag római nők krémje 40-40 százalékban keményítőből és állati zsiradékból áll. Ez utóbbi feltehetően kecskétől vagy szarvasmarhától származott. A keményítő a zsíros érzetet volt hivatott csökkenteni. Hasonló céllal a kozmetikai ipar ma is használja testápolók, kézkrémek gyártásánál.
A krém ezentúl Cornwallból származó ónkövet tartalmazott. Bár természetes állapotában az ónkő szürkés színű, a krémet fehérre színezte. „A keményítő és a zsír összekeveréséből remek kézkrém keletkezik, ám ha még egy kevés ónt is adunk hozzá egy finom, áttetsző, fehéres színű krémet kapunk.” – nyilatkozta Richard Evershed, a Bristol Egyetem professzora, a kutatást vezetője.
Míg a XXI. század elején nagyobb divatja van a napbarnította bőrnek, a rómaiak korában a nők fehér, halvány arcszín után vágyakoztak. Korábbi leletek alapján ismert, hogy a szépségért a római nők is meg szenvedtek. A nők ugyanis egy időben púderként arcuk fehérítésére ólom tartalmú port használtak. Az ólom rendszeres használata lassú őrülethez vezethet. Ezzel azonban nem törődtek, sokkal fontosabb volt, hogy az ólom és a fenti krémben talált ón is divatos „szellemszerű” kinézetet biztosított.