A 1414-es konstanzi zsinat kezdete

A zsinatnak három alapvető feladata volt: megszüntetni a nyugati kereszténységen belüli skizmát, tisztázni bizonyos hitbéli tévtanokat, illetve megreformálni az egyházat. A három cél mindegyike megvalósult, sőt a zsinatnak komoly befolyása lett az elkövetkezendő évszázad konciliarizmusának megerősödésére is valamint a reformáció kialakulására is.
Luxemburgi Zsigmond magyar királyt 1410-ben választották német-római császárrá, és bár ez a cím messze nem tükrözte a Zsigmond valós hatalmát, sok egyéb eredmény mellett a leghosszabb ideig uralkodó magyar király végül mégis sikeres császári éveket tudhatott maga mögött. Ez elsősorban a konstanzi zsinatnak volt köszönhető, melyet az ő kezdeményezésére hívtak össze a Bodensee melletti városba.
A zsinat egyik legfontosabb célja az úgynevezett nyugati egyházszakadás felszámolása volt. A pápák 1309 óta tartó avignon-i fogságának 1378-ban szakadt vége, ám a fogság helyett most újabb átok sújtotta a nyugati kereszténységet: egyszerre két pápája lett a katolikus Európának, mivel a franciák nyomására VI. Urban mellett megválasztották VII. Klemenszet is pápának. Mivel az előbbi visszaköltözött Rómába, az utóbbi pedig Avignon-ban maradt, így két feje lett a kereszténységnek – legalábbis 1417-ig, amikor a konstanzi zsinaton végül egységesen elfogadták az új pápa személyét.
A zsinat hitkérdésekben is igen aktív volt. Zsigmond király menlevelére hivatkozva megjelent a tanácskozó testület előtt Husz János is, hogy formális keretek között megvédje tanítását, a zsinat azonban a menlevél ellenére elfogatta őt, és máglyahalálra ítélte. Huszt végül 1415. július 6-án égették meg.
A zsinatnak ezentúl egy nem várt hatása is volt: a pápai főhatalom innetől kezdve ugyanis egy évszázadon keresztül, az 1512-es 5. lateráni zsinatig a zsinatok határozatainak volt alávetve, ami annyit jelentett, hogy az egyházon belül nem a pápáé volt az utolsó szó és a főhatalom, hanem az egyház parlamentjéé, a zsinaté. A konciliarizmus mozgalma ugyan csak egy évszázadon át tartott, ám kései hatása a reformációban érződött.