A második triumvirátus megalakulása

Kr.e. 44 március közepén Julius Caesar a szenátus ülésén merénylet áldozata lett. A gyilkosság kitervelőinek azonban nem volt egységes politikai elképzelése, hogy Rómát milyen irányba vezessék tovább. Ugyanakkor a merénylet tervének szülőatyjai, Brutus és Cassius a keleti tartományokba menekültek.

A merénylet sokakat felháborított, így egyre általánosabbá vált az a közhangulat és követelés, hogy Caesar gyilkosait minél hamarább méltón meg kell büntetni. Ennek a tervnek a jegyében Antonius, Octavianus és Lepidus Kr.e. 43. november 11-én Bononiában, a mai Bolognában megkötötte egymással a titkos szövetséget, így megalakult a második triumvirátus.

Első közös intézkedésükkel felosztották egymás között a nyugati tartományokat, így Lepidusé lett Gallia Narbonensis, Hispánia, Antoniusé Gallia Cisalpina és Transalpina, Octáviánusé pedig Africa, Numidia, Sicilia, Sardinia és Corsica. Továbbá célul tűzték ki Caesar politikai örökségének biztosítását és gyilkosainak megbüntetését.

A Caesar-gyilkosok elleni hadjárat megvalósításához viszont nagyobb mennyiségű pénzre volt szükség. A triumvirek megtalálták erre is a megoldást. A Sulla által először alkalmazott proscriptió fegyveréhez nyúltak, és ebből, illetve rendkívüli adók bevezetéséből szereztek pénzt.

Kr.e. 43-ban megalakult triumvirátus már egy évvel később megkezdte a merénylők elleni büntetőhadjáratát. Kr.e. 42. október 23-án Philippinél a triumvirek döntő ütközetben legyőzték az akkor már csak Brutus vezette csapatokat. Cassius még a döntő ütközet előtt öngyilkos lett, abban a hiszemben, hogy Brutus elveszítette egyik korábbi csatáját.

A második triumvirátus katonai értelemben véve diadalmaskodott, azonban további közös célok híján a szövetség megingott. Kölcsönös gyűlölködések és hatalmi rivalizálások ellenére viszont még Kr.e. 38-ban további öt évre meghosszabították a triumvirátust.