A Népszövetség első ülése
1920. november 15-én ült össze először a Népszövetség, melynek legfőbb célja a háborúk megakadályozása illetve a béke megőrzése volt . Egységes haderő híján azonban a nemzetközi küzdőtéren soha nem tudta az első világháború után neki szánt szerepét betölteni.
Az első világháború vége felé, 1918. januárjában Woodrow Wilson amerikai elnök megfogalmazta a „wilsoni 14 pontként” ismertté vált programját. Ennek egyik fő gondolata volt egy békeszervezet létrehozásának a terve.
A Népszövetség a további háborúk kitörésének megakadályozására, a konfliktusok diplomáciai úton történő kezelésére, illetve a nemzetközi béke feltétlen biztosításnak céljából alakult. 1920. január 20-án a tagországok ratifikálták a Népszövetség alapdokumentumát, amely révén Genf székhellyel hivatalosan is megalakult a Népszövetség. A békeszervezet azonban először csak 1920. november 15-én ült össze.
A békepolitika komoly fintora volt ugyanakkor, hogy az első világméretű békeszervezetnek a kezdeményezője, az Egyesült Államok nem lett a Népszövetség tagja, ahogy Eurázsia legnagyobb hatalma, a Szovjetunió is csak 1934 és 1939 között tartozott a szervezet kötelékéhez. Az első világháború vesztes kisállamai ugyan sorra a szövetség tagjává váltak a harmincas évekre, ekkorra azonban már az újra megerősödő Németország illetve Olaszország is kilépett a Népszövetségből.
A szövetség ezenkívül egységes nemzetközi katonai haderő híján nem sok tekintéllyel bírt, aminek követleztében válsághelyzetekben csak gazdasági szankciókkal és diplomáciai eszközökkel tudott fellépni – katonai akciókra már nem futotta erejéből. Nem véletlen, hogy a második világháborút megelőző időszakban már nem volt olyan állam, amely a Népszövetség békefenntartó tevékenységét komolyan tudta volna venni.