Víz alatti iszapvulkánt gondoltak Atlantisznak?

A 28 éves Robert Sarmast nem szerény ember: az amerikai építész–régész már egy évvel ezelőtt, kutatásai kezdete előtt, magabiztosan állította, hogy Atlantisz Ciprus partjai közelében rejtőzik. Sőt, Sarmast rögtön Heinrich Schliemannhoz, Trója felfedezőjéhez hasonlította magát. „A régészeti szakemberek Tróját is csak legendának tartották, egészen addig, amíg Schliemann ki nem ásta a mitológiából ismert ókori várost”– nyilatkozta akkor az amerikai.

A múlt hét végén Sarmast sajtótájékoztatón ismertette kutatásai eredményét. Azt állította, hogy rábukkant az elsüllyedt Atlantisz Akropoliszára, és az azt körbeölelő falra. Sarmast felvételéről azonban Christian Hübscher német geológus most úgy nyilatkozott a Spiegel Online-nak, hogy a dombszerű kiemelkedés valójában egy iszapvulkán.

Iszapvulkán vagy Akropolisz?

Christian Hübscher a hamburgi egyetem geofizikai intézetének kutatója. Hübscher idén nyáron a holland Pelagia kutatóhajóról hanglokátorokkal (szonár) és videókamerákkal vizsgálta a Földközi-tenger fenekét, többek között azt a régiót is, – Ciprustól 80 kilométerre délkeletre –, ahol Sarmast az eltűnt Atlantiszt sejti. A geológus szerint az amerikai által felfedezett képződmények egy iszapvulkán tevékenysége révén keletkeztek.

Az iszapvulkánok alakja, és nemegyszer még méretük is hasonlít az igazi tűzhányókéra. A csonkakúp alakú képződmények tetőrészén akár több kilométer átmérőjű kráterek is tátonghatnak. Ezeken azonban nem kőzetolvadék, láva jut felszínre, hanem iszapot, olajos vizet, különféle gázokat és kőtörmelékeket lövellnek ki. Az iszapos, kőtörmelékkel telített anyag először kis dombot alakít ki, majd az újabb és újabb kitörések fokozatosan tovább növelik ezt a képződményt.

Sarmast illusztrációja

Hübscher szerint a kitörések következménye az a három kilométeres, falszerű struktúra (külső fal – az illusztráción outer wall) is, amely Sarmast szerint az atlantiszi Akropolisz körül fut.

Nem lehet Ciprusnál az Atlantisz

A német geológus azt is sérelmezi, hogy az amerikai kincskutató szerinte manipulált felvételt tárt a sajtó elé. „Ahelyett, hogy a tengerfenékről készült felvételeket mutatott volna, Sarmast színes illusztrációkkal jött, amelyeket ráadásul vertikálisan meg is nyújtott. Hübscher szerint a valóságban nem csak a feltételezett Akropolisz, hanem még a falak is jóval laposabbak.

Hübscher azt állítja, hogy a geológiai kutatások szerint a tengerfeneket 800 méter sóréteg fedi, amire aztán 400 méter iszapréteg rakódott le, amikor a tenger kiszáradt. 5, 6-5, 9 millió évvel ezelőtt ismét víz borította el a területet –azaz legalább 5, 5 millió évvel az első ember megjelenése előtt.

A kutató szerint a Földközi-tenger medencéjének múltja jól ismert a geológusok előtt. Hübscher vulkánkitörés vagy földrengés következtében sem tartja elképzelhetőnek, hogy egy földdarab másfél kilométer mélyre süllyedt volna.

Platón foglyai

A rejtélyes civilizáció után kutatókat Platón görög filozófus ejtette rabul: Platón az időszámításunk előtti negyedik században két dialógusában, a Timaioszban és a Kritiaszban is beszámol Atlantisz tündökléséről és bukásáról.

Leírásai alapján egy mesésen gazdag, természeti kincsekben páratlan, fejlett civilizációjú sziget volt Atlantisz. Ám hogy utópiáról, vagy valóban létező szigetről van-e szó, nem derül ki egyértelműen Platón írásaiból. Platón szerint Atlantisz egy óriási sziget volt, nagyobb, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve. Héraklész oszlopain (Gibraltári-szoros) túl feküdt, egy kisebb szigetekből álló szigetvilág alatt.