Páratlan értékű kincsek kerültek elő Afganisztánban

„Fantasztikus élmény volt látni a múzeum kurátorát, amint 25 éve nem látott kincsekre lel, amelyekről szinte mindenki úgy gondolta, hogy elvesztek. Kulturális örökségük felbecsülhetetlen értékű részét kapták vissza a sorsnak és talán kicsit a szerencsének is köszönhetően” – nyilatkozta Fredrik Hiebert, a katalogizálás egyik vezetője a National Geographic angol nyelvű internetes honlapjának.

Az első kincsesládák már 2003 nyarán előkerültek, ezeket egy nemzetközi kutatócsoport segítségével azóta már katalogizálták is. Idén nyáron aztán még fantasztikusabb tárgyakra leltek. Kabul egyik külvárosában található az az elnöki palota, melynek rejtett szekrényeiben 25 éven át érintetlenül pihentek az elefántcsontból készült szobrok, az arany és ezüst pénzérmék és egyéb kincsek.

Baktria aranya

A nyáron megtalált kincsesládákból a mostani katalogizáláskor előkerültek azok a híres aranytárgyak is, melyeket még 1978-ban szovjet régészek fedeztek fel, és melyek az egykoron Afganisztán területén elterülő Baktria birodalom korából származnak. A több mint 20 ezer darabból álló kollekció a Selyemút mentén elhelyezkedő egykori birodalom mesés gazdagságáról tett tanúbizonyságot.

A legújabb katalogizálás, melyet a Natinonal Geographic Society támogatott, és amelyet a kabuli Nemzeti Múzeum jelenlegi igazgatója irányított, több mint 2000 éves tárgyakat vett számba. Az angolul és dari nyelven írott katalógus elkészítése mellett fotók is készültek a leletekről, ezt követően azonban visszakerültek a dobozokba.

Fosztogatóktól félnek

Sokan ugyanis attól tartanak, hogy a kincsek felfedezésének bejelentése arra sarkallja majd az amúgy sem túl gazdag ország lakosságát, hogy az újból kiállításra kerülő tárgyak segítségével küzdjék le szociális problémáikat. A műtárgykereskedelem az afganisztáni fekete piacokon már így is hihetetlen mérteket ölt, az újabb kincsek közszemlére bocsátása csak fokozná a szegény sorsú afgánok kincsvadászati vágyait.

Az UNESCO ázsiai kulturális örökségvédelemmel foglalkozó részlegének vezetője, Christian Manhart úgy nyilatkozott a National Geographic News-nak, hogy ők kifejezetten ellenezték a kincsek megtalálásának nyilvánosságra hozatalát: „Igen komoly vitáink voltak azzal kapcsolatban, hogy vajon mi a jobb megoldás: feltárni avagy titokban tartani? A kincsvadászok ugyanis igen komoly fenyegetést jelentenek a kulturális örökség minden egyes darabjára.”

A kutatók és az örökségvédelem emberei végül megegyeztek abban, hogy a kincseket feltárják, katalogizálják, ám nem teszik közszemlére mindaddig, amíg a helyzet Kabulban nem normalizálódik. Felmerült a lehetősége annak is, hogy addig egy nemzetközi vándorkiállítás keretében mutatnák meg a sokak által elveszettnek hitt értékeket.

A pusztítás

A szovjetek afganisztáni bevonulása előtt, 1980-ban a kabuli Nemzeti Múzeum a világ egyik műkincsekben leggazdagabb múzeumai közé tartozott. Szerencsére ennek az akkori igazgatóság is tudatában volt, így nem sokkal a fegyveres konfliktus kirobbanása után igen sok műtárgyat rejtettek el biztonságos helyre.

Amelyeket már nem tudtak elrejteni, azoknak sajnos valóban nyoma veszett. Előbb az afganisztáni háború, majd a tálib rezsim végzett komoly pusztítást a kollekcióban. Ismert, hogy a tálibok intoleránsak voltak saját országuk kulturális örökségével szemben, csak azért, mert az nem az iszlám világ nagyságát tükrözte. A tálibok vallási rendőrsége szisztematikusan semmisítette meg azokat az értékesebbnél értékesebb leleteket, melyek nem feleltek meg tanításaik szellemiségének.

Ezzel magyarázható az is, hogy még a 2001-es amerikai beavatkozás előtt Omar mollah elrendelte a Bamiyan-völgyben található, kőbe vésett, fantasztikus Buddha-szobrok elpusztítását.