Éleselméjű Kleopátra és az ókori „csillagháborús program”

Ha az eddig ismert Kleopátra-képünk rövid időn belül megváltozik, az furcsa mód nem az ókori auktorok eddig fel nem fedezett műveiben rejlő leírásoknak lesz köszönhető, hanem azoknak az arab forrásoknak, melyek az iszlám kultúra aranykorában, a 9-10. században keletkeztek.

Középkori arab írástudók – lebecsülték őket?

Okasha El Daly, az angliai University College London professzora, – mint arról a National Geographic Online is beszámolt –, a közelmúltban már meglepte a széles nyilvánosságot egy bejelentésével, mely szerint a világ könyvtáraiban fekvő, eddig kiadatlan arab források vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy az ókori egyiptomiak által használt hieroglifikus írásmódot a 9-10. századi arab tudósok értették. A 19. században a francia Jean-Francois Champollion-nak aztán az európaiak számára is megfejtette az egyiptomi képírás titkát. El Daly azonban hangsúlyozza, a középkori arab tudósok érdeme elévülhetetlen.

A professzor azért is tartja fontosnak, hogy az arab tudományról kialakított képet átértékeljük, mert az eddigi szemlélet azt sugallta, hogy a középkori arabok nemcsak az egyiptomi kultúrát ignorálták, hanem általában véve a tudományokat. El Daly szerint azonban az arab írástudóknak európai mércével mérve is nagyon komoly tudományos érdeklődésük volt.

Kleopátra: nemcsak szép, okos is volt

El Daly professzor szerint az arab forrásoknak köszönhetően többek között a Kleopátráról kialakult képet is kissé módosítani kell majd. Az egyiptomi származású kutató szerint ugyanis nemcsak az a meglepő, hogy az arab nyelvű források egyáltalán említést tesznek Kleopátráról, hanem leginkább az, hogy milyen kontextusban teszik mindezt: leggyakrabban ugyanis Kleopátráról mint a tudós királynőről, az orvosról, a matematikusról és a közismert filozófusról beszélnek.

Szépségéről és vonzerejéről nem értekeznek, annál többet az udvarában tartott szemináriumokról, melyeken a filozófia és a matematika legérdekesebb kérdéseit tárgyalták meg. Egyes források még arra is utalnak, hogy a macedón Ptolemaiosz-dinasztia utolsó tagjaként, görög származása ellenére a Ptolemaiszok 300 éves uralkodása alatt egyedüliként tanulta meg az egyiptomiak nyelvét.

Fárosz: a világ első elhárító rendszere?

El Daly olyan forrásokra is rátalált, melyekben a tudományokban eddig közömbösnek hitt arabok az ókori egyiptomiak fantasztikus találámányait taglalják. Az arab források az ókori egyiptomiak elképesztő teleszkópjairól és utcai világításairól beszélnek, melyek a napenergia segítségével egész városokat borítottak fénybe éjszaka. A tudományok persze az arabok szemében nem korlátozódtak a műszaki vívmányokrara: igen sokat írnak a középkori arab alkímiáról, matematikáról, orvostudományról és asztrológiáról is, sőt, foglalkoztak a emberi párkapcsolatokkal és a szexológiával is – állítja El Daly.

Az egyik legérdekesebb dokumentumnak azonban kétségkívül az bizonyult a londoni professzor szerint, melyben elragadtatással írnak az egyiptomiak védelmi rendszeréről. Ennek alapja a világ hét csodájának egyikeként számon tartott világítótorony volt. Csakhogy a források szerint a torony nem csupán a kikötőbe érkező hajók tájékozódását szolgálta, hanem igen komoly hadászati eszköz is volt. El Daly professzor elragadtatásában a leírások alapján egyenesen az Egyesült Államok csillagháborús programjának űrbéli elhárítórendszeréhez hasonlítja a szerkezetet, melynek segítségével állítólag bármely ellenséges hajó kilőhető volt megfelelő távolságból.

A szerkezet lényege a forrás szerint az, hogy a világítótoronyba beépítettek egy hatalmas teleszkópot, mely az ellenséges hajók követését szolgálta, illetve egy hatalmas lencsét, mely a napsugarakat összegyűjtve és az érkező flotta ellen irányítva nagy távolságból semmisítette meg az ellenséget. Felégetett hajók nyomára eddig ugyan nem bukkantak Alexandria partjaianál, ám az is igaz, hogy nem is kerestek eleddig ilyeneket.

Átértékelt arab tudomány

Ez utóbbi forrás El Daly professzorban is kétségeket ébresztett, igazságtartalmát minden bizonnyal még vizsgálni kell, a hangsúlyt azonban El Daly szerint talán nem is ezen leírások valódiságára kell helyezni. A most előkerült források szemléletmódja sokkal fontosabbnak tűnik manapság, a kultúrák ilyen vagy olyan konfliktusának korában. Ezek a források ugyanis a barbár iszlám civilizáció képét úgy árnyalják, hogy azt közelítik az európaiak szemléletéhez. Az iszlám világ El Daly szerint mindig is nyitott volt más kultúrák, jelen esetben az egyiptomiak kultúrájának eredményei iránt.

Másrészt El Daly arra hívja fel a figyelmet, hogy a régészeti ásatások és a történeti kutatások nem feltétlenül állnak élesen szemben az iszlám kultúrával, ahogy sajnos igen sok iszlám szélsőséges vallja. Az iszlám világ szerinte igenis büszke lehet arra az örökségére is, mely az európai kultúra eredményeit elismerve, azt továbbfejlesztve és megőrizve próbálta meg az arabok világát még gazdagabbá tenni.