Részletek Mengele hetvenes évekbeli levelezéséből

Mengele a Harmadik Birodalom összeomlása után Dél-Amerikába menekült, ahol 1979-ben Brazíliában bekövetkezett haláláig sikerült elkerülnie a rávadászó nyomozókat. A most közzétett 86 levélre és naplórészletre egy hónappal ezelőtt a Sao Paulo-i szövetségi rendőrség egyik raktárában bukkantak rá. A rendőrség a dokumentumokat 1985-ben találta meg Mengele barátainak és ismerőseinek a lakásán. Kizárólagos közlési jogukat a Folha de Sao Paulo szerezte meg.

Mengele egy osztrák barátja nevén, hamis papírokkal élt és dolgozott a brazíliai nagyváros papírgyárában mint műszaki karbantartó. Amikor 1972-ben elbocsátották, fontolóra vette, hogy esetleg visszatér a hazájába. „De vajon hogyan néz ki ma a hazám? Vajon hazám-e még Németország? Vajon nem ellenségként fogadnak-e ott majd engem?” – írta Mengele, akit háborús bűnök miatt köröztek az akkori NSZK-ban. Nem nézte jó szemmel a háború utáni német fiatalságot jellemző pacifista világnézet. Úgy vélte, a fiatalok megtagadták hagyományaikat.

1974 szeptemberében Wolfgang Gerhardnak írt levelében sajnálatának adott hangot amiatt, hogy egyik unokahúga egy olyan német származású brazilhoz megy feleségül, akinek a családja nem ért egyet az „árja ideológiával”. Más leveleiben védelmébe veszi „a fajok különbözőségét”, amelyet eltérő kulturális teljesítményükkel próbál alátámasztani. Továbbra is az északi rassz felsőbbrendűségét hangoztatta, és elismerően szólt olyan politikai rendszerekről, mint a dél-afrikai apartheid, amely megakadályozza a fajok keveredését. 1969 elején írott napló bejegyzéseiben kritizálja Izraelt, mert az „üldözi” a palesztinokat.

1976 januárjában a naplójában arról tesz említést, hogy éppen Albert Speernek, Hitler egykori fegyverkezési miniszterének (1905-1981) a visszaemlékezéseit olvassa. Azzal kapcsolatban, hogy Speer a könyvben megbánást tanúsít, és beismeri elkövetett hibáit (ő volt egyébként a nürnbergi per vádlottjai közül az egyetlen, aki így tett), Mengele úgy fogalmaz: Speer megalázkodott, és bűnbánatot mutat, ami sajnálatos.

Mengele 1911-ben, gazdag gyáros családban született. A náci uralom idején éveken át volt az auschwitz-birkenaui megsemmisítő tábor orvosa; ebben a minőségében iszonyatos kísérleteket végzett a tábor foglyain. Az alsóbbrendű fajok sorsa mindenféleképpen a pusztulás volt a náci felfogás szerint, így semmi kivetnivalót nem találtak abban, ha az emberi tűrőképesség és ellenállóképesség határait az értéktelennek ítélt embereken mérik le. Legtöbbször a kísérleti alanyok belehaltak a kegyetlen kísérletekbe. Ha véletlenül mégis túlélték, akkor egész biztosan maradandó károsodást szenvedtek, s mint sérült emberek a nácik szemében gyakorlatilag egyenlőek voltak a halottakkal.

Legalább négyszázezer ember haláláért terheli felelősség. A holocaust során 6 millió zsidó pusztult el. Érdekesség, hogy a most közzétett naplórészletek között akad olyan is, amelyben Mengele így ír a zsidókról: „A zsidók kulturális produktuma megkérdőjelezhetetlen. Jellemző, hogy az értelmiség körében átlagon felül reprezentáltak, és mindig magas kulturális szinten lévőkkel élnek együtt.” A kultúra iránti rajongását eltekintve azonban hű maradt a Führer eszméihez: „A zsidók vére ne keveredjen más fajokéval.”

Mengele 1979-ben fürdés közben, baleset következtében halt meg.