Rosa Parks, a ‘női Martin Luther King’

Az 1863-ban – Abraham Lincoln elnöksége alatt – megszületett ugyan a rabszolgafelszabadítási törvény, azonban ténylegesen a fekete rabszolgák helyzete nem sokat változott. Ezt tökéletesen példázzák a majd’ száz évvel később Montgomery-ben történtek. Ebben a városban törvény biztosította a fehérek számára a buszokon az első ülőhelyeket. A feketék csak a jármű hátuljában helyezkedhettek el.

1955. december 1-én a munkájából hazafelé tartó fekete Rosa Parks a busz egyik középen található ülésén foglalt helyet, amikor a fehér buszsofőr őt és még három fekete utastársát felszólította, hogy egy fehérnek adják át a helyet. Parks azonban nemes egyszerűséggel ülve maradt és nem volt hajlandó engedelmeskedni a törvénynek. Engedetlenségének meg is lett a következménye: letartoztatták és börtönbe zárták.

Rosa Parks esete kapcsán azonban spontán és csendes tiltakozások kezdődtek a fehérek rasszista politikája miatt. A fekete nő letartóztatása utáni napokban a feketék tiltakozásképpen nem szálltak buszra, hanem inkább több kilométeres távolságokat is gyalog tettek meg. A busztársaság persze ezzel nagyon rosszul járt, hiszen számára ez az akció nagy bevételkieséssel járt.

1956. november 13-án az amerikai Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a montgomery-i diszkriminatív törvényt. A városi vezetés azonban vonakodott a végzést betartani, de ez már a feketéket mitsem érdekelte.

Rosa Parksnak csaknem ötven évet kellett várnia tette hivatalos elismerésére. Bill Clinton elnök ugyanis 1999-ben az amerikai kongresszus arany medáljával tüntette ki az akkor 88 éves fekete polgárjogi aktivistát.