A Kárpát-medence várai

A könyveknek megvan a maguk sorsa – a mondás kifejezetten igaz lehet a várakkal foglalkozó kötetekre. Egy csodálatosan szép fotóalbum most másodszor jelent meg Magyarországon. A Kárpát-medence várai címet viselő kötetet először, 1996-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, másodjára 2004-ben pedig a Novella Kiadó adta ki. Szabóky Zsolt „fénnyel írott könyve” – Csukovits Enikő bevezetőjével, magyarázataival és Halmágyi Pál leírásaival kiegészítve – igazán érdemes arra, hogy felidézzük vele a régmúlt időket vagy akárcsak a közelmúlt históriáit.

A váraknak ugyanis tényleg megvan a maguk sorsa! A magyar várak, a Kárpát-medence várai pedig különösen eseménydús múltról tanúskodnak. A fantasztikus légifelvételek, a tájképszerű panoráma-fotók és az egyszerűbb távlati képek mind-mind bizonyítják ezt az albumban.

Főleg a Habsburgok rombolták várainkat

A történelmi Magyarország területén mintegy 500 erődítmény épült az évszázadok során, s ebből 126-ot mutat be Szabóky Zsolt. Paradox módon az albumban szereplő várak többségét nem a háborúk semmisítették meg, hanem az enyészet vagy éppen a szándékos, békeidőbeli rombolás vetett véget használatuknak. Békeidőben, a magyarok lázadásától, a törökök esetleges visszatérésétől tartó Habsburgok tették az építmények jelentős részét használhatatlanná a XVII. század vége felé. Ne felejtsük el, hogy a töröktől visszahódított Magyarország mindkét részfejeledemsége (Thököly uralmáról és Erdélyről van szó) formálisan a török oldalon harcolt az 1600-as évek végén, és csak a királyi (és császári) fennhatóság alatti területek egy része küldött magyar katonákat az egyesült európai, keresztény seregekbe…

Aztán a XVIII. század elején a Rákóczi-szabadságharc győzte meg végleg az osztrákokat arról, hogy nem szabad ép erődöket hagyni Magyarország középső vidékein. Ez az oka, hogy a történelmi Magyarország legszebb, állapotukat leginkább megőrző várai az egykori országhatár mentén helyezkednek el, a mai Szlovákiában, Romániában vagy Horvátországban és Szerbiában. A határszéli erődítményeket ugyanis kevésbé érintette az a rombolás, amely a Habsburgok nevével köthető össze.

A rombolás tanúi

Ezek után nem meglepő, hogy A Kárpát-medence várai című kiadványban oly sok várromot láthatunk. A kötet várai közül Somló, Sümeg, Csobánc, Hollókő, Sárospatak, Boldogkő, Füzér, Kapi, Torna, Szalánc, Likava, Sztrecsény, Oroszlánkő, Lednic, az időközben részben újjáépült Veszprém és a ma is romos Tata tanúskodik a Habsburgok sokszor értelmetlen rombolásáról, gyújtogatási, bontási és robbantási „szakértelméről”. A rombolás a XVII. század végén, a XVIII. század elején történt.

Különleges sors jutott Budetinnek: ezt a várat egy másik szabadságharc leverésekor, 1849-ben gyújtottak fel a császáriak, de a Csákyak utóbb rendbehozták az erősséget.

Dévény és Borostyánkő még elképesztőbb módon, Napóleon katonáinak pusztításától vált hasznavehetetlenné, de még Győr várfalainak jelentős részét is a franciák semmisítették meg. Ennek a cselekedetnek a hadászati okát azóta sem fejtették meg, Napóleon ugyanis aligha akart Magyarországon tartósan berendezkedni.

A kisnánai vár, a Zrínyiek által híressé tett Szigetvár, Ajnácskő, Döbrönte, és még számos más erődítmény is a törökkori küzdelmek során gyengült meg, hogy aztán magától elenyésszen.

Van persze olyan vár, – például Bács –, amelynek pusztulását a kurucok okozták 1704-ben: Rákócziék ostroma pecsételte meg e déli erődítmény sorsát.

Magyar-magyar konfliktus emlékét őrzi az Ung megyei Nyevicke: ezt az erősséget II. Rákóczi György – a lengyelek elleni hadjáratával utóbb egész országrészét is a végpusztulás szélére juttató – erdélyi fejedelem, talán a valaha élt egyik legtehetségtelenebb magyar államférfi rombolta le.

Máshol a lakosság hordta szét a sokszori ostromokban megsérült várak építőanyagát. Kevesen gondolnák, hogy többek között erre a sorsra jutott a híres visegrádi erődítmények nagy része is.

Más volt a története az erdélyi és a délvidéki váraknak: a határvédelem a törökök kiűzése után is fontos maradt, így itt az osztrákok inkább erősítették, mintsem gyengítették az építményeket. Persze itt sem maradt érintetlen minden vár: Déván például a lőporraktár robbant fel 1849-ben, ami súlyos károkat okozott, Alvincon pedig tűzvész pusztított.

Temérdek információ

Mindezen adatok a Szabóky Zsolt által készített könyvből derülnek ki, de természetesen válogathattunk volna a temérdek információ közül másképpen is. Ha nem a pusztításra, hanem az alapítókra gondolunk, vagy éppen azokra, akik mai formájukban tették látogathatóvá, a nagyközönség számára is elérhetővé az erődítményeket, akkor szintén bőséges listát állíthatnánk össze.

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy ténybeli tévedésre nem bukkantunk a könyv olvasása során, és legfeljebb szőrszálhasogató bírálatként jegyezhetjük meg, hogy Árva várának ismertetésekor érdemes lett volna megemlíteni a Thökölyeket is, hiszen itt hal meg például egy Habsburg-ostrom közben a későbbi fejedelem édesapja. Maga Thököly Imre, aki utóbb részfejedelemséget alapított, az említett ostrom közben szökött meg, s csak nagy üggyel-bajjal sikerült Erdélybe menekülnie 1670-ben.

Kissé hiányosak az irodalmi vonatkozások is: Esztergom kapcsán érdemes lenne megemlíteni például Balassi Bálint hősi halálát a 15 éves háborúban, minthogy az egyik legádázabb várostrom-sorozat itt zajlott a törökök és a magyarok (illetve a velük szövetséges császári osztrák csapatok) között 1594-1595 folyamán. Balassi egyébként az egyik korábbi próbálkozásnál, 1594-ben vesztette életét. (A sikeres, 1595-ös ostrom ténye egyébként szerepel az albumban.) Mindezt csak azért jegyezzük meg, mert a költő élete a várakkal fonódik össze: Zólyom erősségében született, ahogyan azt e kötet is írja, családját pedig említik a szerzők Ajnácskő, Beszterce, Somló és Lednic kapcsán is.

A Kárpát-medence várai

Novella Kiadó

192 oldal, színes fotóalbum

Ára: 6500 Ft

Online rendelés >>