Mercator – az ember, aki föltérképezte a bolygót

Karácsony közeledtével nagyon sok szép és grandiózus könyv kerül a boltok polcaira. Az újdonságok között nagy számban találunk képeskönyveket, gazdagon illusztrált műveket, és megannyi figyelemfelkeltő kiadványt. A most bemutatandó kötet, a HVG Könyvek sorozatában megjelent Mercator szintén grandiózus vállalkozás, de egészen más értelemben. Itt is találunk színes illusztrációkat, fekete-fehér térképeket, ábrákat, metszeteket, de ez a mű nem elsősorban formájában ragadja meg az olvasót, hanem tartalmában: szinte elapadhatatlan forrásból áradó részletgazdagsága lenyűgözi a felületes olvasót.

Az ember, aki föltérképezte a világot

A kötet alcíme, „Az ember, aki föltérképezte a világot”, azt sejteti, hogy valamiféle egyszerű életrajzról van szó. Nos, ez egyáltalán nincs így! A szerző, Nicholas Crane elképesztő precizitással ad korrajzot, térképészet- és társadalomtörténeti panorámát.

Kis túlzással mondhatjuk, hogy Crane még ahhoz is forrásokat keres, ha esik az eső valahol Flandriában. Márpedig ez nem túlzás: gyakran a legapróbb részleteket is apróbetűs lábjegyzetek egészítik ki, még alaposabb ismereteket közölve.

Mindez nem véletlen: Crane eltér a szokásos tudományos ismeretterjesztéstől, de legalábbis a nálunk megszokott válfajoktól. Angol, brit precizitásról van szó, amely nem megy el a túlrészletezettségig, de feltétlenül némi előképzettséget igényel az olvasótól. (Éppen ezért nem lenne rossz egy kis szakszótár, vagy a speciális kifejezéseket megmagyarázó rész a kötet végén.)

Az inkvizíció börtönében

A szerző tehát nem végzett felületes munkát, többéves kutatással próbálta a lehető legvégsőkig tisztázni a világ leghíresebb térképészének, Mercatornak az életét, munkásságát. Ha nem talált a XVI. századi geográfusról közvetlen bizonyítékot, akkor sokszor a párhuzamos, kiegészítő jellegű forrásokat idézi fel, s ezzel máris feltárul előttünk az egész kor, és egy egészen más világ hétköznapjaiba pillanthatunk bele.

A XVI. századi Németalföld színpompás világáról van szó, ahol az erdélyi Oláh Miklós (Magyarországi Mária kíséretében) csakúgy elénk toppanhat, mint Dürer vagy éppen Rotterdami Erasmus, esetleg V. Károly német-római császár. Rémületet kelthetnek az inkvizítorok, Pierre Dufief vagy éppen a korlátoltnak tűnő Ruard Tappert.

És még akkor nem beszéltünk Kolumbusz, Magellán és a többi felfedező óriási teljesítményéről. Az ő hírük, emlékük az inkvizítorok személyes jelenléte ellenére gyakorol hatást Németalföldre, Észak-Európára. Az addigi, középkori világképet romboló erők, és a helyenként vérszomjas teológusok maradisága egyszerre hat e vidéken – és szerencsére nem az utóbbiak győzedelmeskedtek.

E kényes helyzetben kell lavíroznia a szaktudósoknak, nehogy sértsék a keresztény egyház(ak) – a korszak vége felé indokolt a többes szám, hiszen a reformáció megtöri a római katolikus anyaszentegyház egyeduralmát – érzékenységét. Nem is mindig és mindenkor sikerül ez. Sokan kerülnek börtönbe, száműzetésbe nézeteik miatt, s vannak akik életüket áldozzák tudományos hitvallásuk védelmébe. Mercator még viszonylag „jól járt” e tekintetben, hiszen őt az inkvizíció csupán bebörtönözte, nem kellett életét áldoznia, mint az olasz Giordano Brunónak, vagy nem kellett szinte haláláig várnia művei kiadásával, szélesebb körű elterjesztésével, mint a lengyel Kopernikusznak.

Németalföld színpompája

Németalföld színpompájához hozzátartozik a nyelvek, nemzetek keveredése: franciák-vallonok, flamandok-hollandok, németek (Mercator is német származású, bár idegen földön tanult és nőtt fel), magyarok, angolok, spanyolok, portugálok mindennaposak Antwerpen és Leuven vidékén, Brüsszelben vagy éppen Mechelenben. Ekkor a Hansa-városok és a déltengerek közötti közvetítőkereskedelemben élénk szerepet játszott Flandria, a Rajna és a Schelde folyók torkolatvidéke.

Mindez kulturális sokszínűséget, és ideológiai káoszt eredményezett, különösen ha idevesszük még a reformáció hatását is, a különböző protestáns irányzatok egymás közti és a katolicizmussal vívott általános küzdelmeit. A politikatörténetben a „világpolitika” keletkezését is a XVI. századtól számíthatjuk. Nem véletlen, hogy V. Károlyt úgy emlegetik, mint akinek birodalmában soha sem megy le a nap. Spanyol királyként és német-római császárként egyaránt igényt tart Európára, illetve Amerika és Ázsia nagyrészt még ismeretlen területeire.

Ezért merül fel ekkortájt az igény a világtérképekre, a földgömbre – hiszen tudjuk, a térkép tulajdonképpen képes történelem, a történeti, politikai információk képi rögzítése. Egy világbirodalomnak pedig mi másra lenne szüksége, mint az uralkodó dicsőségének minél szélesebb körű megismertetésére…

Mercator jelentősége

Mercator jelentősége éppen ebben rejlik: ő az első, aki emészthető formában tudja rögzíteni azokat az adatokat, amelyeket a nagy földrajzi felfedezések „termeltek”, és ő tudta először közérthetően, rendszerezetten a nagyközönség elé tárni a kezelhetetlen információhalmazt.

Mindehhez fantasztikus kézügyességre volt szükség. A földgömbök elkészítésekor például rézmetszeteket használtak, ahol kiváló kalligrafikus (szépírási) készség kellett, és kezdetben ezért a nem túlzottan elméleti igényű képzettségéért vonták be Mercatort a legkifinomultabb munkálatokba. Később azonban matematikai képességei és rendszerező elméje is nagy segítséget jelentett. Mercator kidolgozott ezután egy vetületet, amelynek alapján máig is készülnek térképek. (A vetület egyébként az ő nevét viseli.) Módszere ugyan csak egy, a háromdimenziós Föld képének két dimenzióban (papíron) való rögzítésekor, ám talán ez a vetület lett a leghíresebb, ha nem is mindig a leghasználhatóbb a versenytársaké közül…

A német-németalföldi tudós rendszerező elméje vezetett ahhoz, hogy ma atlasz néven azokat a térképgyűjteményeket emlegetjük, amelyekhez hasonlókat ő állított össze a XVI. században. Kevesen tudják, hogy Amerika névadásában is szerepet játszott, bár ebben a folyamatban egyetlen embert nehéz lenne kiemelni a sok felfedező, térképész és más tudós közül.

Mindezek után nem lepődhetünk meg azon, hogy már a maga idejében is „a geográfusok fejedelmének” nevezték a tudóst, aki egy foltozóvarga fiaként emelkedett sokak által akkor még elképzelhetetlen magasságokba.

Nicholas Crane: Mercator – Az ember, aki föltérképezte a bolygót
HVG Könyvek

416 oldal
Ára:4500 Ft, de a december 20-ig tartó karácsonyi akció keretében 10 százalék (így: 4050 Ft), HVG kártyával pedig 20 százalék (így:3600 Ft) kedvezménnyel rendelhető meg.

Online rendelés >>
További HVG Könyvek >>