A második Vatikáni Zsinat befejezése

Az első Vatikáni Zsinat 1869/1870-ben zajlott le, melynek célja a katolikus erők összefogása, és a pápa döntésjogának, abszolút hatalmának biztosítása volt az egyházjogi és dogmatikus kérdésekben. 1870-ben azonban az olasz csapatok bevonulása miatt a zsinatot megszakították, és elnapolták egy későbbi időpontra. A zsinat tényleges bezárására azóta sem került sor. Egy újabb hasonló ülésre csaknem 100 évet kellett várnia az egyházi méltóságoknak.

XXIII. János pápa 1962-ben hívta össze a második Vatikáni Zsinatot, melyen olyan fontos témák kerültek napirendre, mint a modern kommunikációs eszközök szabad használata, a zsidók és keresztények közti kapcsolat, a vallásszabadság, a laikusok szerepe az egyházban, a rendek megújítása, a liturgiai reform és a papok és püspökök képzése.

A három évig tartó és négy ülésszakaszból álló zsinat témáit és eredményeit 16 dokumentum formájában hozták nyilvánosságra. Az 1965. szeptember-december közti, negyedik ülésszak a fogalmazta meg a legtöbb és talán legfontosabb dekrétumokat.

A Vatikáni Zsinat üléseinek köszönhetően például 1966-ban VI. Pál pápa megszüntette az Indexet, azaz a Tiltott Könyvek Jegyzékét, melyben Kopernikusz művei mellett Zola, Victor Hugo, Karl May nevével is találkozhattunk. Így ezek a könyvek is szabadon hozzáférhetővé válhattak.

1965. december 8-án VI. Pál pápa zárta le a második Vatikáni Zsinatot, melynek eredményeképpen a katolikus egyház nyitottabbá vált, mind a más vallásúakkal, mind pedig más keresztényekkel szemben.