Elkelt Napóleon emlékirata és végrendelet-tervezete

A 84 oldalas emlékirat Napóleon Szent-Ilona szigeti száműzetése során, 1817-1820 között született. A hadvezér korai katonai sikereire emlékezik benne vissza, amelyeknek köszönhetően Európa jelentős részét uralma alá vonta. Napóleon húsz év távlatából rendkívül élvezetesen és részletesen eleveníti fel benne csatái lefolyását illetve azok helyszínét. Mindezt sok korrekcióval és számtalan elírással teszi – idézi az AP hírügynökség az aukciós ház szóvivőjét.

Az emlékiratot először 1823-ban, két évvel a császár halála után hozták nyilvánosságra. A mostani aukción egy svájci vevő szerezte meg 250 ezer euróért.

A végrendelet-vázlat mintegy 28 millió forintért egy francia gyűjtő tulajdonába került. A dokumentum számtalan javítása, átírása arra utal, hogy Napóleon meglehetősen tanácstalan volt végakaratával kapcsolatban. A végrendelet-vázlatra csak a közelmúltban bukkantak rá, és nagy valószínűséggel eddig még soha nem került a nyilvánosság elé – írja az AP.

Kétszáz éve koronázták császárrá Napóleont

Az aukció szinte egybeesett Napóleon császárrá koronázásának 200. évfordulójával.
A francia szenátus 1804. május 18-án ajánlott császári koronát Bonaparte Napóleonnak. A feljegyzések szerint amikor a szenátus közölte döntését az uralkodóval, az így válaszolt: „Elfogadom ezt a címet, amelyet Önök a nép dicsősége szempontjából hasznosnak tartottak.”

Ragaszkodott azonban egy népszavazás kiírásához, amely megerősíti a törvényhozó szerv döntését. A népszavazás főlényes sikert hozott Napóleon számára, 3, 5 millió igen szavazat mellett csupán 2579-en ellenezték a császárság kikiáltását.

A nép döntését az új császár szakrálisan is meg akarta erősíteni, ezért VII. Pius pápát Párizsba „kérette”, ahol december 2-án megtörtént a ceremónia. Az isten akaratából történő koronázást természetesen Napóleon sem hitte, ennek jeleként kivette a pápa kezéből a koronát és önmaga tette fejére, majd feleségét, Josephine-t is saját kezűleg koronázta meg. Az egész templomi ünnepség alatt állítólag csak egyetlen mondat hagyta el száját: „Joseph, ha apánk most láthatna bennünket.”

Érdekesség, hogy David híres festménye jótékony csalást tartalmaz, a szigorú tekintetű anya ugyanis valójában nem volt jelen, haragudott fiára, ezért elutazott Párizsból.

Beethoven is ellenezte Napóleon császárrá koronázását

Bőven akadtak ellenzői is a császári hatalomnak. Elsőként feleségét, Josephine-t említhetjük, aki meddő lévén, nem ajándékozhatta meg férjét utóddal – így a válás elkerülhetetlennek látszott.

Az európai uralkodóházak is mindvégig betolakodónak tekintették a korzikai császárt.

Beethoven Eroica szimfóniáját Bonaparténak ajánlotta, a császárrá koronázott államférfitől viszont már megtagadta a művet, összetépte az ajánlást. Legszellemesebben Paul-Louis Courier de Méré, a későbbi híres közíró és pamfletszerző fogalmazott: „Hogy valaki Bonapartéből királlyá legyen! Így lesüllyedni!”