A Zengő helyett Mórágyon épülhet a NATO-radarállomás

A Miniszterelnöki Hivatal honlapján olvasható jelentés szerint, ha a dunántúli Mórágy vagy Liszó közelében építenék meg a radarállomást, akkor ez egyrészt több 10 milliárd forintos többletköltséget jelentene, másrészt kiegészítő radarokat is építeni kellene, mert azok nélkül nem lehetne teljesen lefedni az ország területét.

A Zengő-bizottság a NATO-lokátor három korábban megnevezett telepítési helyszínén túl vizsgálta meg negyedik lehetőségként, hogy a Dunántúlon síkvidéki lokátorokkal biztosítsák az ország védelmét.

Láng István akadémikus, a testület vezetője októberben elmondta: a bizottság megállapította, hogy a NATO-radarállomás három lehetséges helyszíne – a Zengő-csúcs, a Hármas-hegy és a Tenkes-hegy – közül egyik sem olyan, ahol három nagyon fontos érdek maximális szinten érvényesülhet. A szempontok a következőek: a radartechnikai adottságok megléte, a természeti értékek maximális megvédése, illetve az országos és a helyi civil mozgalmak megfelelő hozzáállása.

“Ahol mind a három egyformán jól és maximális értékben érvényesülhetne, ilyen helyszín a három között nincsen” – jelentette ki. Az akadémikus ekkor jelentette be, hogy a miniszterelnök felkérte a testületet: ez év végéig vizsgálják meg azt is, hogy a Dunántúlon telepített síkvidéki lokátorokkal ki lehet-e váltani a zengői helyszínt.

A bizottság munkájára azért volt szükség, mert februárban környezetvédők egy csoportja akadályozta meg, hogy megkezdődjenek a Zengőre tervezett NATO-lokátorállomás megépítéséhez nélkülözhetetlen fakitermelési munkák a Mecsek csúcsán. A szakértői testület június 17-én alakult meg. A bizottság tagjait Medgyessy Péter kérte fel a lokátorállomás telepítésében érintett honvédelmi, igazságügyi, környezetvédelmi és külügyi tárca vezetőinek ajánlása alapján.

A síkvidéki lokátorok hátránya

A magyarországi nagy teljesítményű radarrendszer kiépítését a NATO finanszírozza, ám a munkákat be kell fejezni 2006 végéig. A csütörtökön nyilvánosságra hozott kiegészítő jelentés szerint a mórágyi, illetve a liszói helyszínre telepített radar egyikével sem lehetne lefedni azt a területet, amelyet a Zengőre tervezett radarral képesek lennének.

Mórágy a Kelet-Mecsek és a Duna között elterülő Geresdi-dombság térségében található. A másik helyszín a Dél-dunántúli dombvidéken, a Nagykanizsától délre fekvő Liszónál kijelölt terület. Mindkét helyszín esetében megállapították, hogy a horvát hegyvidék, illetve a Mecsek hegység közelsége nagymértékben lecsökkenti a délnyugati, valamint a keleti irányokban a felderítési lehetőséget.

A kis repülési magasságon a repülőeszközök felderítése a követelményeknek megfelelően nem biztosítható minden irányban. A jelentés szerint mindkét esetben réskitöltő radarok használatára lenne szükség. A bizottság arra is felhívja a figyelmet, hogy ha a kormány nem a Zengőt választja a radar telepítési helyszínének, akkor a NATO-nál szerződésmódosítást kell kezdeményezni.

A miniszterelnök októberben azt mondta: meg kell vizsgálni, hogy Magyarország “azt a kockázatot viseli el inkább, hogy nem lát ezer méter, ötszáz méter alatt, és egy kisrepülő ellenséges szándékkal emberéleteket veszélyeztet, vagy megóvandó természeti értékeket tart ebben az ügyben fontosnak”.

Mórágy elfogadható helyszínnek tűnik

A testület vezetője, Láng István akadémikus csütörtökön az MTI-nek nyilatkozva azt mondta, hogy a mórágyi és a liszói helyszín közül “Mórágy az, amelyik nem éri el, de jobban megközelíti a Zengő katonai adottságait (…), személyes véleményként azt tudom mondani, hogy elfogadható módon”. Mint mondta, ezen a helyszínen semmiféle természetvédelmi probléma nem merül fel és valószínűsíthetően nagyobb lakossági tiltakozás sem várható”.

Közölte, hogy ez a helyszín alacsonyabban fekszik ugyan mint a Zengő, de a NATO-igényeket még kielégíti. Láng István közölte, hogy a jelentés nem tartalmaz “tudatos állásfoglalást”, tőlük egy komplex helyzetkép bemutatását igényelték.

Mint mondta, a lehetséges helyszín mérlegelése már a politika feladata, nem pedig a bizottságé. “A döntés nyilvánvalóan olyan politikai döntés lesz, ami mérlegeli a szakmai helyzetet, de mérlegel több egyéb szempontot is, nem kizárólag a katonai szempontokat”.