Kudarcra ítélt a kyotói egyezmény?

A brit miniszterelnök már többször kifejtette, hogy a következő évben, amikoris Anglia nemcsak az Európai Unió, hanem a G8-ak soros elnöki posztját is betölti, két fontos kérdésre fog koncentrálni: Afrika helyzetére és a kyotói egyezményre.

Ennek fényében a brit The Times újság értesülése talán nem is annyira meglepő, miszerint Blair megrpóbál hatni Bushra is az Egyesült Államok szennyezőanyag kibocsátásával kapcsolatban.

Kétséges Blair sikere

Szakértők azonban figyelmeztetnek: nagyon diplomatikusan kell megközelítenie a kérdést Blairnek. „Az éles és morális alapokon nyugvó kommunikációval egészen biztosan csődöt mond Blair, csak a pozíciók megmerevedésére számíthatna ebben az esetben. Éppen ezért nagy kihívás Busht az aláírók pártjára állítani” – állítja Stephen Byers, korábbi brit közlekedési miniszter, aki a hét közepe óta tartó Buenos Aires-i klímakonferencián társelnököl.

Byers szerint Blairnek csak abban az esetben van esélye a sikerre, ha Busht az amerikai-brit jókapcsolatokra hivatkozva az európai-amerikai kapcsolatok enyhülésével kecsegtetve meg tudja nyerni. Diplomáciai körökben nem tartják kizártnak Bush pálfordulását, ami azonban még messze nem jelentené azt, hogy az Egyesült Államok alá is írja a kyotói egyezményt.

Külpolitikai elemzők szerint ugyanis könnyen meglehet, hogy egy olyan kirakatpolitika áldozatává válik Blair, amely Busht esetleg valamelyest szimpatikusabb színben tünteti fel az európaiak előtt, viszont az Egyesült Államokat mégsem kötelezi el a kyotói egyezmény betartatása mellett. Elképzelhető ugyanis egy olyan háttéralku az amerikai elnök illetve a kongresszus között, mely szerint Bush ugyan igent mond majd Blairnek, ám a kogresszus megvétózza az elnök igenjét.

Kudarc lesz Kyoto?

Wallace Broecker, a New York-i Columbia Egyetem geológia professzora szerint ugyanakkor nem sok értelme van a kyotói egyzeménynek. A klimatológia egyik atyjának számító Broecker, aki 1987-ben a Nature magazin egyik számában elsőként figyelmeztetett a globális felmelegedés káros hatásaira, azt állítja, hogy a széndioxid-kibocsátás korlátozása csak akkor jelentene megoldást, ha abban a világ minden országa részt venne.

Mint ismert, a múlt hónap közepén az olyan, sokáig vonakodó államok után, mint Japán vagy Kanada, melyek igen komoly széndioxid-kibocsájtónak számítanak, Oroszország is ratifikálta az egyezményt, ezzel pedig lehetővé tette, hogy a szerződés 2005. február 16-án életbe léphessen.

Csakhogy Broecker szerint nem Oroszország jelenti a fő problémát, mely egyébként minden valószínűség szerint jóval alatta marad a rá kimért kvótának. Mégcsak nem is a világ legnagyobb széndioxid-kibocsájtója az Egyesült Államok, hanem az olyan hatalmas és iparilag szélsebesen fejlődő államok, mint Kína vagy India, melyek még a kérdésfelvetést is elutasítják. Bush elnök is többször hivatkozott arra, hogy a kyotói egyezmény aláírásával az USA olyan versenyhátrányba kerülne Kínával vagy Indiával szemben, mely megengedhetetlen.

Broecker szerint így nem a kibocsátás korlátozására kellene összpontosítani, hanem sokkal inkább a káros gázok légkörből való kinyerésére. A széndioxid megkötése, cseppfolyósítása és tárolása sokkal eredményesebb lehet, mint bármilyen korlátozás – állítja Broecker.

Kétségkívül igaz, hogy az egy főre jutó kínai légszennyezési adatok még nyomában sem járnak egyelőre az amerikainak vagy az európainak. Míg Kínában az egy főre eső széndioxid-kibocsátás mintegy 2, 3 tonna, addig az Európai Unió átlaga 8, 5 tonna, az Egyesült Államoké pedig 20, 1 tonna. A hatalmas eltérés persze részben a népsűrüséggel magyarázható, hiszen ha csak az összes szennyezőanyag-kibocsjtást tekintjük, akkor Kína már elérte az Egysült Államok károsanyag-kibocsátási mennyiségének a felét, az Európai Unió pedig meg is haladta azt.

Bush esetleges érvei az aláírás mellett

Hogy valójában mire lehet számítani, azt senki nem tudja megjósolni, ám egyesek szerint Bushnak akár jó indokai is lehetnek az kyotói egyezmény aláírására: a idei év természeti katasztrófái és hurrikánjai ugyanis szoros összefüggésben állnak a globális felmelegedéssel, amellyel a Fehér Házban is tisztában vannak. Ráadásul éppen a természeti katasztrófák miatt igen komoly lobbitevékenység is beindult, amely az eddigi energialobbinak komoly vetélytársa lehet.

A hatalmas amerikai biztosítócégek, melyek sokak szerint a második legbefolyásosabb ágazatnak tekinthetők az amerikai pénzügyi szektorban és gazdaságban, komoly nyomást gyakorolnak Bushra, hogy saját eszközeivel élve változtassa meg a természeti katasztrófák okainak tekintett globális felmelegedést elősegítő politikáját, mivel a katasztrófák akár csődbe is vihetik a biztosító társaságokat. Optimista elemzők szerint azok a hatalmas összegek, melyeket például Floridában a helyreállításra kell költeni, szintén arra ösztönözhetik Busht, hogy megfontolja az aláírást.

Az USA 2001-ben Bush első elnöksége idején szakított a kyotói jegyzőkönyvvel, amely az oroszországi ratifikálás után jövő év február 16-án lép életbe. A jegyzőkönyv aláírói vállalják, hogy 2008-2012 között összességében legalább öt százalékkal csökkentik üvegházgáz-kibocsátásukat az 1990-es szinthez képest.

Kapcsolódó cikkeink: