Borbála, Barbara, János2020. december 04., péntek
Kultúra

Nagy Sándor, a hódító – mi igaz a filmből?

National Geographic Magyarország

Oliver Stone legújabb filmje, a Nagy Sándorról készült mozi igazán értékes alkotás –pszichológiai, történeti és filmes szempontból egyaránt figyelemre méltó.

Ami a filmbeli megoldásokat illeti: szép közelképek, megindító párbeszédek, látványos, néha túlzottan is véres csatajelenetek jellemzik a mozit, bár néha kissé túlzottan is rajzoltnak tűnik a háttér (például Ptolemaiosz egyiptomi visszaemlékezéseinél), s nem túl reális az elefántok és lovak küzdelme sem, de ezek olyan apróságok, amelyek nem változtatnak az általános megítélésen.

Történelmi szempontból azért fontos a film, mert hollywoodi rendezőktől ritkán láthatunk olyan hiteles művet, amelyet nem kell feltétlenül minden fordulópontnál utóbb korrigálni. (A legelképesztőbb történelemhamisitások a fél évvel ezelőtt bemutatott Trójában voltak felfedezhetők:)

A történet tehát hű a Nagy Sándorról, Alexandroszról fennmaradt forrásokkal. Forgatókönyvírójának talán nem is a Stone-Kyle-Kalogridis hármast tarthatjuk, hanem magát Plutarkhoszt. A legtöbb eseményt ugyanis szinte ugyanúgy ábrázolja a film, mint az ókor legsikeresebb történetmesélője, a Párhuzamos életrajzok szerzője.

Hiteles történet

Így például az Alexandrosz apjának, Philipposz makedón király halálának, a halála előtti konfliktusoknak a lehető legprecízebb verzióját láthatjuk a filmben, legalábbis a források alapján. Azt ugyanis, hogy ki állt Pauszaniasz tettének hátterében, vagyis volt-e felbújtója Philipposz (a filmben Val Kilmer alakítja) gyilkosának, alighanem soha sem tudjuk meg.

Az azonban igen valószínű – ahogyan a mozibeli narrátor, az Anthony Hopkins által megszemélyesített Ptolemaiosz is sejteti – Olümpiasz királynénak (Angelina Jolie) szerepe lehetett a gaztettben. Philipposz felesége ugyanis saját és fia életéért is rettegett, amikor a király újabb házasságot kötött, és újabb trónörököst nemzett. Áttételesen tehát Nagy Sándor (a filmben Colin Farrell alakítja) is felelőssé tehető apja haláláért, csakúgy mint a film végén Nagy Sándor haláláért közvetve felelősek hadvezérei, a diadokhoszok is, akik hagyták elpusztulni világhódító vezérüket. Ez az egyetlen pont, ahol Oliver Stone saját értelmezését adja elő, vagyis azt, hogy Alexandrosz halála bármily természetes volt is, a mellette lévő emberek megkönnyebbülhettek: nem kell többé egy világhódító őrült álmait megvalósítaniuk.

Ugyanis Nagy Sándor őrült álmodozó volt –akit kevés választott el attól, hogy ókori Hitlerként vonuljon be a történelembe –, de akinek őrült álmai közül a legtöbb megvalósult! Oliver Stone azonban az őrületre utaló Plutarkhosz-passzusokat kissé felületesen kezeli, s kihagyja azokat a részleteket, amelyek rendkívül negatív megvilágításba helyeznék főhősét. Így például amikor legjobb barátja és (talán?) szeretője, Héphaisztión meghal, Alexandrosz bosszúból a kosszaiszok népét valósággal kiirtotta, „a serdült ifjaktól kezdve az egész népet lemészároltatta; ezt nevezték Héphaisztión halotti áldozatának” – írja a Párhuzamos életrajzokban Plutarkhosz. Mindehhez hozzátehetjük: Héphaisztión azért halt meg, mert beteg létére „reggelire megevett egy főtt kakast, s megivott hozzá egy vödörnyi behűtött bort”, nem pedig azért, mert megmérgezték volna, vagy fertőzött vizet ivott, ahogyan ezt a film sejteti. Mindez mutatja a hódító makedónok erkölcseit, egészen pontosan azok hiányát.

Homoszexualitás és többnejűség

Héphaisztón kapcsán meg kell emlékeznünk arról a vitáról is, amely Nagy Sándor homoszexualitása kapcsán mostanában kialakult. Egyes „görögpártiak” azt állítják: a makedón hódító nem volt homoszexuális, ennek azonban maga Plutarkhosz mond ellent. A Bagóasszal, fiúszeretőjével nyilvánosan váltott csók például nem Oliver Stone ötlete volt –a görög szerzőnél is olvashatunk róla.

A Héphaisztónnal fenntartott viszony azonban kevésbé támasztható alá ugyanennyi forrással. Az azonban bizonyos, hogy az ókori görögöknél, makedónoknál a homoszexualitás általánosan elterjedt volt, még ha a nyilvános „gyakorlása” nem is mindig volt népszerű, illetve „célszerű”. Az is bizonyos, hogy a makedónoknál mindehhez még a többnejűség is hozzájött. Philipposznak és Nagy Sándornak is több felesége volt, és a filmben hiteles az a megjegyzés, hogy Alexandrosz alighanem tényleg szerelmes lehetett Roxanéba (a filmben Rosario Dawson alakítja), annak a keleti törzsfőnöknek a lányába, akit feleségül vett.

Hellenizmus – kissé korszerűtlen megvilágításban

Tévedés volna tehát a görög kultúra felsőbbrendűségét hirdetni annak kapcsán, amit Nagy Sándorék műveltek a meghódított Perzsiában. A Stone-film egyik hibája éppen az, hogy a forrásokhoz ragaszkodva, kicsit félreértelmezi a történteket.

A legújabb történelmi kutatások szerint ugyanis a hellenizmus, a görög kultúra kiáramlása a Balkánról a világ más tájaira már Nagy Sándor előtt megindult, és a perzsa udvarban már Alexandrosz előtt is sokan görögül beszéltek. (Akárcsak a cári udvarban Napóleon 1812-es hadjáratakor sokan franciául beszéltek.) A görög ekkoriban a művelt világ „lingua francá”-ja volt, többek között a makedón udvarban is úgy tanulták meg ezt a nyelvet, mint egy szomszédos ország nyelvét, amelyhez az övék természetesen a perzsakénál sokkal közelebb állt.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a tömeggyilkos Nagy Sándor valóban igyekezett egy görög-perzsa-makedón elitet kinevelni, közös hadsereget kialakítani, összeházasítani egymással a különböző származású előkelőket, de ezt olyan borzalmas tettek kísérték, amelyek nem feltétlenül a kultúra szóval jellemezhetők.

A további filmbeli pontatlanságok közé tartozik a filmben, hogy Kleitosz nem a gaugamélai csatában mentette meg Nagy Sándor életét, hanem a Granikosz folyó menti ütközetben. Ez azonban nem változtat semmit azon, hogy Nagy Sándor egy dárdával később megöli az embert, akinek az életét köszönhette.

A pszichológiai vetület

Végül egy igen érdekes pszichológiai értelmezés is felötlik a nézőben, ha alaposabban átgondolja Oliver Stone Nagy Sándor-verzióját, és nem akar elveszni a tények, források és részletek dzsungelében. A rendező Nagy Sándor kudarca, az indiai hadjárat idején ugrik vissza a múltba, és ekkor idézi fel Olümpiasz, a feltehetően férj- és királygyilkos anya, illetve Nagy Sándor veszekedését. Alexandrosz tudja, hogy anyjának köszönheti trónrakerülését, mégis e vita után többet nem látja anyját. Mintha azért menekülne Kelet felé, olyan távolságba, ahol még soha nem járt előtte senki hódítóként, és azért hajszolja hadseregének zömét a pusztulásba, az indiai esőerdőbe, hogy saját maga elől is elfusson.

Persze a világ végéig nem futhatott Alexandrosz a hódításoknak is van egy határa, amelyet a leggyőzhetetlenebb hadvezér sem léphet át. Ezt a határt csak képzeletben húzhatjuk meg, de egy sereg vezére a gyakorlatban is tapasztalhatja: Makedónia uralkodója legyőzhette Perzsiát, és összes tartományát (Szíriát, Egyiptomot, Baktriát) is meghódíthatta, de az iszonyatos létszámú indiai hadseregekkel nem küzdhetett meg sikerrel.

A hadtudományban egy ország hódítási képességeit egyébként „actio radius”-nak hívják, ennek a „potenciálnak” felismerése mentette meg Alexandroszt a katonai bukástól: akkor fordult vissza Indiából, amikor még nem volt késő. Ezért nem jutott Hitler vagy Napóleon sorsára, ezért nem győzték le soha ellenfelei.

Kapcsolódó cikkünk:

  • Miben halt meg Nagy Sándor?

  • Hozzászólások

    Miről árulkodnak az őskori Vénuszok?

    Miről árulkodnak az őskori Vénuszok?

    A szakértőket régóta foglalkoztatják az őskori művészet lenyűgöző alkotásai, az úgynevezett Vénusz-szobrok, melyek mintegy 30 ezer éve jelentek meg.

    Mekkora is lehetett Góliát?

    Mekkora is lehetett Góliát?

    A Dávid ellen küzdő, az Ószövetségből ismert filiszteus férfi a leírások alapján igazi óriás volt.

    A feltárás során károsodnak Pompeji páratlan falfestményei

    A feltárás során károsodnak Pompeji páratlan falfestményei

    A Vezúv törmelékei közel két évezreden át védték a freskókat, felszínre kerülve azonban ugyanezen anyagok károsítják az alkotásokat.

    Hogyan jelentek meg az első politikusok?

    Hogyan jelentek meg az első politikusok?

    Az emberiség történetében kulcsfontosságú volt, hogy a kvázi egyenlőség alapú vadászó-gyűjtögető csoportokból kialakuljanak az első centralizált közösségek, a folyamattal kapcsolatban azonban rengeteg a kérdés.

    Ősi nyilak kerültek elő a jégből

    Ősi nyilak kerültek elő a jégből

    A szakértők úgy vélik, hogy a norvégiai hegység tökéletes hely lehetett az őskori vadászoknak.

    National Geographic 2020. novemberi címlap

    Előfizetés

    A nyomtatott magazinra,
    12 hónapra

    11 160 Ft

    Korábbi számok

    National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

    Hírlevél feliratkozás

    Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

    Kövess minket