Újabb tizennégy magyar kapta meg a Világ Igaza-kitüntetést

Az izraeli parlament, a Knesszet 1953-ban törvényt hozott arról, hogy létrehozzák a Jad Vasem Intézetet azzal a feladattal, hogy gyűjtse össze a holokauszttal, 6 millió zsidó elpusztításával összefüggő dokumentumokat és vegye föl a kapcsolatot azokkal a keresztény emberekkel, akik segítettek üldözött zsidó társaikon. Eddig 24 országból 17 ezer olyan embert kutattak föl, aki önzetlenül mentette zsidó barátait, munkatársait, ismerőseit és ismeretleneket a holokauszt idején. Nevüket emléktáblán örökítik meg a jeruzsálemi Jad Vasem Múzeumban.

Magyarok az 1967-ben megszakadt magyar-izraeli diplomáciai viszony helyreállításának évében, 1989-ben kapták meg először a kitüntetést. A Jad Vasem Intézet adatai szerint eddig 640 magyar részesült az elismerésben, most újabb tizennégy magyart tüntettek ki.

Karády Katalin G. Dénes György, Gömöri János és még nagyon sok felnőtt és gyermek életét mentette meg. “Környezete azt is tudta róla, hogy németellenes és emberiességi okokból védi a zsidókat. 1942-ben bíróság elé állították, majd magas pénzbüntetésre ítélték, mert közbenjárására hazahozták az orosz frontról a munkaszolgálatból G. Dénes György zeneszerzőt, mindenki Zsütijét” – hangzott el a méltatásban.

A német megszállás után Karády Katalint letartoztatták tábornok barátjával együtt, megkínozták, de szeptemberben elengedték őket. Egy csapat gyereket, (köztük Gömöri Jánost) a Duna-parton úgy mentett meg a kivégzéstől, hogy a nyilasoknak ékszereket és aranyat adott. A gyerekeket a saját lakására vitte és ott gondozta őket a felszabadulásig. Karády Katalin posztumusz kitüntetését Gyürey Vera, a Magyar Nemzeti Filmarchívum igazgatója vette át, aki az elismerést az intézményben helyezi el.

Köhler Ferenc lazarista páter a magyarországi német megszállás és a Szálasi-kormány idején Angelo Rotta pápai nuncius megbízásából, élete kockázatásával több száz üldözöttet mentett meg a biztos pusztulástól. Megbízása úgy szólt, hogy utazzon Hegyeshalomra és a rendelkezésére álló pápai menlevelekkel igyekezzen minél több embert leszedni a Németországba indított vagonokból. Menleveleket csempészett be a budapesti gettóba, gyógyszert és élelmiszert szerzett a rászorulóknak.

Peitl Róza-Katalinnak több mint kilencvenen köszönhették életüket. A Szociális Testvérek Társasága remetekertvárosi házában dolgozott, ahol Slachta Margit kérésére minden üldözöttet befogadott és élelmet biztosított védenceinek minden ellenszolgáltatás nélkül.

Szabó Gyula 1944-ben tartalékos őrmester volt. Hamis paranccsal 22-24 zsidó munkaszolgálatost kimenekített szülővárosába, Gyöngyösre, elrejtette őket présházában, és élelmezésükről is gondoskodott.

Gallasz Katalin és testvére, Rozália annak idején otthonában rejtett el egy munkaszolgálatos férfit, aki a mai napig tartja a kapcsolatot megmentői rokonaival.

Maros József karmester volt, aki befogadott egy zsidó munkaszolgálatost. Később elhalt bátyja anyakönyvi kivonatával igazolványt szerzett a menekülőnek, így megmentette őt a haláltól. Pénzt és keresztény papírokat adott egy nőnek és édesanyjának is, akik a dokumentumok segítségével megszöktek az erőltetett menetből és megmenekültek. Maros József felesége távoli rokonait is megmentette.

Trom Aladár zsidó lányt vett feleségül. A német megszállást követően kimenekítette feleségét és kisfiát a védett házból. A család barátjának és a férfi édesanyjának hamis születési anyakönyvi kivonatokat szerzett és befogadta őket balatonlellei házába. Ott bújt meg a feleség testvére és annak két lánya is.

Zámbó Mária hosszú éveken át házvezetőnő volt a Schwarcz családnál Budapesten. A német megszállást követően rendszeresen csempészett be a csillagos házba élelmiszert a nagymamának, a 8 éves kislánynak és édesanyjának. A Szálasi hatalomátvétel után egy csapat nyilas rátört a csillagos házra, az anyát halálmenetben elindították Németország felé, a kislányt gettóba vitték. A nagymama reumatikus fájdalmak miatt ott maradt egyedül. Zámbó Mária rátalált és hazavitte magával. Az asszony később megszökött a halálmenetből, visszatért Budapestre, megtalálta édesanyját és gyermekét.

Jászai Jánosné Oláh Erzsébet élelmet csempészet be a nyíregyházi gettóba korábbi közvetlen szomszédainak. Felháborodott azon, amikor az elhurcolt zsidó családok lakásait kifosztották; többszöri feljelentésre letartoztatták és elítélték. Hét hónapot töltött internáló táborban.

Körmendi Dezső szerelőként motorbiciklivel járta a várost és közben ételt vitt be a gettóba ismerőseinek, emellett hamis papírokat szerzett, menekülteket fogadott be lakásába.

Varga József mozdonylakatosként dolgozott, a felesége házfelügyelő volt. A nyilas uralom alatt az épület védett ház lett, ahová sok gyermek került a Vöröskereszt közvetítésével, mert szüleiket elhurcolták. A férfi egy asszonyt és kétéves kisfiát átvitte ebbe a házba, ezzel megmentette az életüket. Később feleségével megakadályozták, hogy védenceiket a nyilasok a Duna-partra vigyék kivégezni. A házaspár orvossággal és élelmiszerrel is ellátta a házban tartózkodó zsidó gyermekeket és felnőtteket.

Jurinkovits János zsidó lányt vett feleségül és hét gyermekük született. Amikor elkezdődött a zsidóüldözés, a család Budapestre jött egy szükséglakásba, ahol a férfi feleségének rokonait is befogadta: felszedte a fapadló egy részét, gödröt ásott, abban húzódtak meg éjszakára a férfiak. Egy anyát és újszülöttjét egy hordárkocsival, krumpli és alma közé rejtve szöktette ki a kórházból. Budapest bombázásakor találat érte a lakást, három gyermekük meghalt; a bújtatottak közül mindenki épségben megélte a felszabadulást.