VIII. Henriket kiközösítette a pápa

VII. Henrik és Yorki Erzsébet második gyermekeként látta meg a napvilágot Henrik, akit 1509-ben, 18 évesen Anglia királyává koronáztak. Második fiúként bátyja, Arthur korai halála miatt szállt rá a trón 12 éves korában, és a trónnal együtt bátyja özvegye, Aragóniai Katalin is.

Aragóniai Katalin 17 éves volt, amikor özvegységre jutott. Az angol és spanyol dinasztikus politikának köszönhetően azonban nem térhetett vissza hazájába, Spanyolországba. Miközben férjet kerestek a lány számára, még VII. Henrik fejében is megfordult, hogy ő veszi el Katalint. Végül VIII. Henrik kötött frigyet a bigottan katolikus spanyol Aragóniai-házból származó lánnyal.

Viszonylag normálisan működött a házasságuk, egészen addig míg Henrik számára nyilvánvalóvá nem vált, hogy Katalin nem fogja őt egészséges fiúutóddal megajándékozni. Henrikben egyre erősebben érlelődött a válás gondolata, amit a Boleyn Annával kibontakozó kapcsolata csak megerősített.

Aragóniai Katalin

Henrik kérte a pápától az Aragóniai Katalinnal kötött házasságának annulálását, azaz semmissé tételét, III. Pál azonban ezt megtagadta. A pápa elsősorban arra hivatkozott, hogy olyan frigyet, amit már elháltak nem lehet felbontani. Az elhálás tényét pedig semmi sem bizonyította jobban, mint a megszületett gyermekek. Húsz évi házasságuk alatt hat gyerekük született, ám közülük csak egy lány, a később a trónon apját követő I. Mária maradt életben.

1530-ban VII. Kelemen pápa – V. Károly német-római császár nyomására – Rómába kérette a „lázadó” Henriket és kiátkozással fenyegette meg, arra az esetre, ha elválna Katalintól. Henrik számára világossá vált, hogy Róma sohasem egyezik bele a válásba, ezért más megoldást kellett találni: Henrik létrehozta a Rómától független anglikán egyházat, mely saját jogkörrel rendelkezik. Henrik biztosította azt a jogot az angol uralkodónak, hogy egyházi törvényeket hozhasson illetve el is törölhessen. A pápa fősége megszűnt, így ennek megfelelően a Canterbury érsek dönhetett például válási ügyekben is.

A küzdelmes évek végeredménye: Hernik elvált Katalintól, és végre felelségül vehette Boleyn Annát. A katolikus egyház pedig tétlenül szemlélte az Angliában végbemenő „forradalmat”. III. Pál pápa évek múltán csak annyit tehetett, hogy 1538. december 17-én Henriket exkommunikálta a katolikus egyházból, tehát eretnekké minősítette.