Karácsonyi fegyverszünet az első világháborúban
Mit csináltak kilencven évvel ezelőtt a világháború első karácsonyán a katonák? Nos, bármennyire is furcsának tűnik, de 1914. december 24-én és 25-én angolok, franciák és németek együtt cigarettáztak, fociztak és beszélgettek a frontvonal kellős közepén – a senkiföldjén.
A Die Welt című német napilap szerdai számában részleteket közöl Heinrich Rieker újságíró eddig még kiadatlan könyvéből, melyben a szabadúszó zsurnaliszta a frontról hazatért katonák emlékeit gyűjtötte egybe. Bár legtöbben kétségkívül azt várnák, hogy megkeseredve és örök haragot fogadva beszélnek az első világháború borzalmaiban részt vettek élményeikről, valójában azonban egészen másképp áll a helyzet.
Angol-német focimeccs a frontok közötti senkiföldjén
Bertie Felstead angol veterán, aki 2001. júliusában, 106 évesen halt meg, a következőképpen emlékezett vissza a kilencven évvel ezelőtti karácsony napjaira, melyet ő is a fronton töltött: „A németek elkezdtek átkiabálni a lövászárkukból: ’Hallo, Tommy!’ – hallatszott több helyen. Mi pedig rögtön válaszoltunk: ’Hallo, Fritz!’. Az első bátortalan kísérleteket követően már a lövészárokból is kimerészkedtek a németek, s amikor láttuk, hogy fegyvertelenül közelednek felénk, akkor mi is kimásztunk saját lövészárkunkból. A frotnvonal kellős közepén találkoztunk velük. Megkínáltak minket cigarettával, rágyújtottunk, szóba elegyedtünk, sőt két kisebb csoport még focizni is elkezdett a senkiföldjén. Döbbenetes érzés volt” – olvasható a könyvben.
Fél óra múlva ugyan egy őrnagy üvöltözve oszlatta szét a spontán verbuválódott társaságot, Felstead visszaemlékezései azonban nem egyedi jelenségre utalnak. Frank és Maurice Wray arról számoltak be, hogy az ellenséges katonák karácsony másnapján úgy fraternalizáltak egymással, mintha nem éppen egy háború kellős közepén ülnének. „Ajándéktárgyakat cseréltek egymással, cigaretták és emlékérmek cseréltek gazdát.”
Kivilágított karácsonyfák a lövészárkokban
„December 25-én délelőtt valamelyikünknek eszébe jutott, hogy karácsonyfát kellene állítani ott a fronton is. 24-én este már nem hallatszott sehonnan fegyverropogás, teljes csend honolt a lövészárkokban. A fegyverek pihentek és az időjárás is viszonylag kegyes volt, amikor viszonylag szélmentes, de azért enyhe éjszakával köszöntötte a karácsonyt. Az első karácsonyfa hamar megtetszett a társaknak, így estére már szinte a frontszakasz teljes vonalában égtek a gyertyák a karácsonyfán” – írja a testvérpár a naplószerű visszaemlékezésben.
Napközben az ellenséges katonák itt is inkább a karácsonyhoz illő békés állapotok fenntartására törekedtek – jónéhány tiszt legnagyobb bosszúságára. Ahogy a nyugati front más részein, úgy ezen a szakaszon is előbújtak az árokból a katonák, és beszélgetésbe elegyedtek.
Mi újság a hadifoglyokkal?
„A franciák aziránt érdeklődtek, hogy vajon tényleg olyan kegyetlenül bánunk-e mi németek a több mint 600 ezer hadifogollyal, ahogy azt hallani lehet. Mi azonban elmeséltük nekik, hogy a meghódított területeken minden egyes földdarabot művelés alá vonunk, többek között azért is, hogy az ellátást biztosítani tudjuka hadifoglyok számára is” – mondta ezt már Lüttgen lövészgyalogos a német hadseregből.
A legszebb a dologban az volt, állítják többen a Rieker által lejegyzettek szerint, hogy társaik vagy feletteseik még ha akarták sem tudták volna megakadályozni a karácsonyi barátkozást, mivel mire észbe kaptak, addigra már a frontvonalon beszélgettek az ellenséges katonák. Lövetni nem lehetett, hiszen olyan szorosan álltak egymás mellett az amúgy háborút vívó felek katonái, hogy a lövésekkel minden valószínűség szerint a sajátjait is lelőtte volna a tüzér.
Német lelkész temeti az angol katonát
Karácsony napján nemcsak ideiglenes tűzszünetet rendeltek el sok helyen a fronton, de volt olyan eset is, amikor az ellenség soraiból származó lelkész-teológus segített eltemetni az angol katonát. Lüttgen visszaemlékezéseiben az is fennmaradt, hogy december 25-én egy küldöttség érkezett a német frontoldalra: azzal a kéréssel fordult a francia és angol tisztek egy csoportja a németekhez, hogy karácsony napjára tekintettel küldjenek a frontvonal túloldalára a németek egy lelkészt, aki segíteni eltemetni elhunyt bajtársaikat, mivel az antant hatalmak oldalán már nem volt olyan egyházi képzésben részesült személy, aki elvégezhette volna a szertartást.
A németek ezt meg is tették, egy fiatal teológus hallgatót küldtek át a túloldalra, aki a pillanatnyi fegyverszünet közepén eltemette ellenfelei elhunyt bajtársait. Szilveszterkor és újévkor is a legtöbb helyen lokális fegyverszüneteket kötöttek, az új év első hetétől fogva azonban újból kiújultak a harcok. A négy éven át tartó háború első telén még nem sejthették, hogy mennyire véres lesz ez a háború, nem sejthették Verdunt és annak a sokmillió embernek az értelmetlen halálát sem, akik az 1918-ig tartó öldöklésben hunytak el.