Fantomkép a fiatal Jézusról

„Amennyiben valóban Jézus képe látható a torinói leplen, akkor a mostani eljárás segítségével nagyon is valósághű képet adtunk a fiatal Jézusról” – állítja a The New York Times hasábjain Elena Guarnieri, az olasz rendőrség szóvivője. Az eljárás, amely segítségével Jézus fiatalkori arcképét megrajzolták, nem ismeretlen és nem is új: a számítógépes program ugyanis megegyezik azzal, mellyel a régóta eltűnt maffiavezérek képét alakítja át a gép korhű állapotba.

„Jelen esetben azonban természetesen nem öregíteni kellett az arcképet, hanem fiatalítani, ám ez nem jelentett komolyabb problémát” – jelezte egy tévékommentátor a múlt vasárnap az olasz Retequattro magáncsatornán, ahol is egy dokumentumfilmet is bemutattak az eljárásról. A csatornán elismerték, hogy nem oszlathat el minden kétséget a számítógépes eljárás: a lepelről ugyanis nem derül ki, hogy milyen színű haja és szeme volt Jézusnak, így ezeket továbbra sem tudhatjuk valójában. Az arc formája és alakja azonban nagy valószínűséggel megállapítható – legalábbis az olasz rendőrség és a kereskedelmi tévécsatorna műsora szerint.

Hamisítvány?

Szkeptikusok azonban mindig akadnak: a The New York Times megszólaltatta azt a professzort is, aki még 1988-ban részt vett egy Vatikán által megrendelt radiokarbonos vizsgálatban, melynek eredményeképpen három független kutatócsoport is arra a véleményre jutott, hogy a torinói lepel valójában nem lehetett Krisztus halotti leple, mivel a torinói Keresztelő Szent János katedrálisban őrzött textildarab valamikor a 14. század közepén keletkezett.

Paul Damon szerint az olaszok legfrissebb bejelentése mindössze „mese habbal”. Damon arra is hivatkozik, hogy a Szentszék soha nem vonta kétségbe kutatásaik eredményét, ráadásul három egyetem (Oxford, Zürich és az arizoniai Tucson) kutatócsoprtja állapította meg egybehangzóan még 1988-ban: a lepel valamikor a Kr.u. 1260-1390 közötti időszakból származik.

A kritika kritikája

Damon kollégája, a zürichi laboratórium egyik munkatársa ugyanakkor arra figyelmeztetett: a C-14 eljárás messze nem adhat százszázalékos bizonyságot. Igen sok bizonytalansági tényező befolyásolja a radiokarboneljárás sikerességét illetve pontosságát. Az 1988-ban végzett vizsgálat során a kutatók azt is megállapították ugyan, hogy a leplen található foltok valójában nem is vérfoltok, hanem egyszerű színezőanyagok származékai, ám a legújabb kemikális vizsgálatok radikálisan ellentmondanak a radiokarbonos vizsgálat eredményeinek.

A szakirodalom szerint éppen a textil materilális-kemikális elemzése támasztja alá leginkább a lepel valódiságában hívőket abban, hogy a lepel valóban az Kr.u. 1. századból származik. Másrészt a legújabb levéltári kutatások is arra utalnak, hogy a forrásokban már a 10. század környékén is beszámolnak a Jézus halotti leplének hitt textilről, bár kétségkívül igaz, hogy már 14. századi források is írnak arról, hogy a lepel hamisítvány.

A Szentszék nem nyiltakozik

Tudósok és hívők minden valószínűség szerint jó ideig el fognak még vitatkozni a lepel valódiságán, a Szentszék pedig maga nem kíván állást foglalni sem egyik sem másik oldalon. II. János Pál még 1998-ban úgy nyilatkozott, hogy mivel a lepel valódisága nem érinti a hit ügyét, így a tudósok további kutatásaira bízza az egyház a kérdés eldöntését.

A Vatikán egyébként a mostani bejentést sem kívánta kommentálni, így a hívők továbbra is saját belátásuk szerint ítélkezhetnek a torinói lepel, illetve Jézus ifjúkori arcképének valódiságát illetően. Az egyszerű keresztény persze nincs könnyű helyzetben, mivel az olasz rendőrség vizsgálatával párhuzamosan folyó kutatás tökéletesen ellentétes eredményre jutott Jézus ifjúkori arcképét illetően: ez utóbbi kutatás során egy kétezer éves koponyára támaszkodva azt állítják tudósok, hogy Jézus egy sötét és durva bőrű, üresszemű ember lehetett. A sok hívőt kiábrándító kutatás ellentételezéseként a mostani rendőrségi vizsgálat azt állapította meg, hogy Krisztusnak karizmatikus arca és szemei, finom és sima bőre volt már gyerekkorában is.

A torinói lepel A lepelről 1898. május 28-án készített először fényképet egy amatőr olasz fotós, Secondo Pia. A kép előhívása közben azonban döbbenetes élményben volt része: a leplen alig látható emberi arckép a fotónegatívon határozott vonásokat kapott. A film előhívása után pedig azt is megállapíthatta, hogy a képen magán is sokkal elmosódottabban látható csak az arc, mint a negatívon. 2002-ben egy kutatás során arra lettek figyelmesek a tudósok, hogy nemcsak a lepel egyik oldalán található egy arckép, hanem a hátoldalán is. A lepel egyébként csak időszakosan látható, legutóbb 2000-ben láthatta közel 3 millió ember, legközelebb azonban csak 2025-ben állítja ki a sokak által ereklyeként tisztelt textilt a lepel tulajdonosa, a vatikáni Szentszék.